Római gasztrokalauz a Magyar Konyhától
Rómát látni és kóstolni kell!
Az etológusnál még Janka kutyának is van gasztrokultúrája.
Március vége felé a napsütés drága kincs, amikor az egri pincészet teraszán kezünkben egy pohár illatos borral, vagy egy gőzölgő eszpresszóval kiélvezhetjük, hogy végre megszabadultunk a kabátunktól. Ezt adta a Slow Market, amely arra is lehetőséget ad, hogy megnézzük hogyan is áll Eger és a Mátra környékén a termelők, illetve a honi gasztronómia helyzete.
Andalúziában a gazpacho, Madridban a pacal, Galíciában a polip, Asztúriában a bab, Valenciában a paella..
Van, hogy muszáj lefékezni. Száz kanyar után mindig van egy pont, ahol teleszívjuk a tüdőnket, s lenézünk a hegyről: keleten a kék horizont már Magyarország, de lábunk alatt Ausztria zöldell. Stájerország csupán egy kőhajításnyira van, s ma már tényleg elég egy hirtelen ötlet, hogy átugorjunk, felfedezzük, meglessük és eltanuljuk, mit csinálnak jól a szomszédaink a vidéki gasztronómia fellendítésében.
A villányi pincesor nemcsak a borról szól. Legendákról, stifolderről, borlekvárról, jófajta sokác harapnivalókról is. Bár a borok minősége és sokszínűsége még mindig megelőzi a gasztronómiai kínálatot, ma már Villányban ínyenc éttermeket is lehet találni. Jó bort azonban csak jó ember tud készíteni. Jó éttermet pedig csak jó borász.
Március vége felé a napsütés drága kincs, amikor az egri pincészet teraszán kezünkben egy pohár illatos borral, vagy egy gőzölgő eszpresszóval kiélvezhetjük, hogy végre megszabadultunk a kabátunktól. Ezt adta a Slow Market, amely arra is lehetőséget ad, hogy megnézzük hogyan is áll Eger és a Mátra környékén a termelők, illetve a honi gasztronómia helyzete.
A villányi pincesor nemcsak a borról szól. Legendákról, stifolderről, borlekvárról, jófajta sokác harapnivalókról is. Bár a borok minősége és sokszínűsége még mindig megelőzi a gasztronómiai kínálatot, ma már Villányban ínyenc éttermeket is lehet találni. Jó bort azonban csak jó ember tud készíteni. Jó éttermet pedig csak jó borász.
Az etológusnál még Janka kutyának is van gasztrokultúrája.
Andalúziában a gazpacho, Madridban a pacal, Galíciában a polip, Asztúriában a bab, Valenciában a paella..
Van, hogy muszáj lefékezni. Száz kanyar után mindig van egy pont, ahol teleszívjuk a tüdőnket, s lenézünk a hegyről: keleten a kék horizont már Magyarország, de lábunk alatt Ausztria zöldell. Stájerország csupán egy kőhajításnyira van, s ma már tényleg elég egy hirtelen ötlet, hogy átugorjunk, felfedezzük, meglessük és eltanuljuk, mit csinálnak jól a szomszédaink a vidéki gasztronómia fellendítésében.