Széll Tamás oldalán egy teljes évadon át vezette a Főmenüt Anger Zsolt, aki jóval több mint hobbiszakács. Forgatásokra létrehozott fotó- és konyhastúdiójában egy főfogással és egy desszerttel készült a fogadásunkra.

A Király című Jimmy-film epizódszerepében láttam utoljára. Nem filmezik mostanában?

– Két éve Rómában, egy olasz filmben dolgoztam utoljára. Mondjuk nem is készült olyan film mostanában, amelyben el tudtam volna képzelni magamat.

– Szinkronizál? Jaime Lannister magyar hangjaként kiváló volt a Trónok harcában.

– Igen, de csak akkor vállalom el, ha tisztességes fizetést ajánlanak, illetve ki tudom alkudni magamnak. Professzionális munkát végzek, gyors vagyok, józan és pontos. Szerencsére még van olyan stúdió, illetve gyártásvezető, aki ezt értékeli.

– Ön Ewan McGregor fix magyar hangja. Ez jár bármiféle lépéselőnnyel?

– Egyszer egy francia színésznő ­megkérdezte, hogy McGregor magyar hangjaként ugye nagyon gazdag vagyok. Mondom, nem, miért? Mire azt mondja, hogy Párizsban bekerülni a szinkronba csak úgy lehet, ha valaki kihal. Egy hangra kétszer tíz évre szerződik valamely színész, és ha van film, ha nincs, a rendelkezésre állás díja havonta 15–25 ezer euró között mozog.

– Ahogy látom, a több lábon állás mestere. Egy extrán felszerelt fotóstúdióban beszélgetünk. Segítene értelmezni a látottakat?

– Harminc éve fotózom, gyerekként a lakásunk egyik szobáját fotóstúdiónak rendeztem be, és visszavágytam ezeket az időket. Kerestem hát egy helyet, ahová el tudnék bújni alkotni. Ezt a cinkotai bázist ajánlotta fel az egyik barátom, és miután a terek kellően nagyok, egy stúdiókonyhát is kialakítottam benne.

– Ezt csak ön használja?

– Nem, ha kell, bérbe adom, mert elég nagy ahhoz, hogy főzőműsorok, filmek, reklámok, álló vagy mozgóképes tartalmak készüljenek itt, de jó főző­iskolák, workshopok megtartására is. Ha idejönne Stanley Tucci, kérhetne bármit, nincs olyan konyhai eszköz, amit ne tudnék a kezébe adni.

 Önnek mi a kedvenc konyhai eszköze?

– Egy filigrán fémcsipesz, mert az ugye alapvetés, hogy húsba nem szúrunk villát, azok az idők 1982-ben a „Kis büdösben” elmúltak: a húst forgatjuk!

– Nyilván. És mit tart a leghaszontalanabb konyhai eszköznek?

– A szakácskönyvtartót, mert a recepteket a telefonomon nézem.

– Most például nem is nézi... Mit készít éppen?

– Nem, mert ez a kedvencem és már fejben van. Maltagliati házi tésztát készítek, guanciale hiányában kolozsvári szalonnával, ezt pedig paradicsommal és mascarponéval főzöm össze.

– A tészta összedolgozásához tálat sem használ...

– Mint egy rendes olasz mamma, kicsapom a pultra a hozzávalókat, a lisztből tálkát formázok és úgy dolgozom össze az alapanyagokat.

– Az olasz konyha a kedvence?

– Meg a francia. Néha elbohóckodom a távol- és közel-keletivel is, de mindig visszakanyarodom. Az olasznál egyszerűbb konyha nincs, ha pedig az ember szeretne jobban elmélyedni a főzésben, rá lehet fordulni a franciára. A távol-keletivel azért kacérkodom, mert a keleti ember teljesen más attitűddel áll a főzéshez. Míg a nyugati szakács egóból dolgozik, a keleti fél órán át alázatosan milliméteres szeletekre vág egy darab répát, és annak az egy répának is megadja a módját, nem csak úgy belehajítja a levesbe. Persze én nyugati srác vagyok, ezért az egókonyhát viszem.

– A francia konyhát az elmélyültebbeknek ajánlja. Ön már ráfordult?

– Igen, és nagyon nagyra tartom. Az mindennek az alapja, nem véletlenül lett hatalmas sztár Julia Child. Szerintem gasztronómiai értelemben a 20. századot ő nyerte: a világ neki köszönhetően ismerte meg a francia konyhát.

– Mikor ébredt sütő-­főző öntudatára?

– Gyerekkoromban, Szegeden. Nem voltunk gazdagok, de a Kádár-rendszerben ételre azért mindig telt. Háromévesen az asztalt sem értem fel, de láttam, ahogy anyám és a nagyanyám mindenféle nyúlós vackokból, közepes alapanyagokból csodákat műveltek, miközben sosem forgattak szakácskönyveket. Tudták, mit mivel kell főzni, a só, zsír, sav, hő arányát mindig tökéletesen eltalálták.

– A kedvenc konyháival mikor találkozott?

– Az olasszal valamelyik Piedone-­filmben. A pizza az én erdélyi konyhát vivő családom körében ismeretlen volt, ahogy a Piedone-filmekben hallott pasta kifejezést is ki kellett szótáraznom annak idején, mert valami cipőpucoló szernek véltem.

– Mik voltak a családi sztárfogások?

– Anyám töltött karalá­béja darált hússal, ami viszont az én nagy műsorom, az az, amit most is készítek, illetve a ­crêpe Suzette, amit az eredeti francia recept szerint tálalok mindjárt.

– Mások mikor ismerték fel önben a szakácstehetséget?

– A nagyüzemi főzés nálam a színházi élettel indult be. Vidéken a színészházban éjjel, az előadás után mindenki éhes volt, az olasz étel pedig gyorsan elkészül. Híre ment, hogy nálam jó a koszt, majd azt vettem észre, hogy én üzemeltetem a színházi menzát, sütöm a premiertortákat. Erről eszembe jut a Stranger than fiction (Felforgatókönyv) című film. Maggie Gyllenhaal ebben egy péket játszik. Valaki egy ponton megkérdezi tőle, hogy lett pék? Az egyetemen kezdődött, a vizsgaidőszakban nála gyűltek össze a csoporttársak. Míg a többiek tanultak, ő sütött, minek következtében megbukott, viszont lett 300 receptje és nyitott egy pékséget. Érzek párhuzamot. Mondjuk annyiban nem, hogy színészként talán nem buktam meg.

– Gasztroértelemben mikor fejlődött nagyot?

– A Konyhafőnök című műsorban, ahol a második helyen végeztem. Sárközi Ákos keze alatt kezdtem érteni a gasztrokottát. Aztán megkaptam felkészítő tanárnak Litauszki Zsoltot, majd megismerkedtem Széll Tamással, ezután elindult a Főmenü a Duna Tv-n, amit közösen vezettünk. Ez legalább olyan komoly iskola volt, mintha elvégeztem volna a híres Ferrandi-főzőiskolát Franciaországban.

– Mi a legfontosabb, amit Széll Tamástól tanult?

– A precizitást, a türelmet. A hagymát 40 percig pirítja kis mennyiségű víz hozzáadásával, ezáltal minden molekulányi ízt kiszed belőle. Amikor bemondta a műsorban, hogy akkor ő megpirítja a hagymát, közöltem vele, hogy addig elmegyek szabadságra. Aztán rájöttem, hogy ez a fajta hozzáállás különbözteti meg a hobbiszakácsot a a két Michelin-csillagos séftől. Azóta én is képes vagyok 40 percig pirítani a hagymát.

– Utána volt még bármiféle hasznos iskola az életében?

– Komoly nem, de azért megszereztem a szakács, cukrász és üzletvezető képesítést.

– Várható, hogy nyit egy éttermet?

– Litauszki Zsolt egyszer azt mondta: „Nagyon sok milliárdost láttam milliomossá zsugorodni, miután éttermet nyitott.” Ennyi nekem elég volt, így marad a főzés a családom és azok szórakoztatására, akik rá­találnak a főzőcsatornámra.

– Hol eszik, ha nem magára főz?

– Havi egyszer elmegyek Széll Tamáshoz a Stand 25 Bisztróba. Nekem az a nagybetűs konyha.

Crepe Suzette, ahogy Anger zsolt készíti (a receptért ideklikk)

– Merre nyaral idén?

– A feleségem szlovéniai magyar, nekünk Portoroz és Piran a minden, ahol halat eszünk hallal.

– Hol vásárol szívesen?

– Húst a Fény utcában Kurunczi Péternél, zöldséget pedig egy Kékgolyó utcai kis zöldségesnél.

– A ma divatos egészségtrendekre nyitott?

– Nem meggyőző számomra, hogy egyszer ez az egészséges, másszor az, mindenesetre időkapusan étkezem, mert meghíztam, mióta letettem a cigit. A 18 óra koplalás és 6 óra evés hatására pedig már leadtam 7 kilót.