Turnébusszal érkezett a Bagossy Brothers Company a Taste of Transylvaniára, hogy egy koncerttel zárják le a gasztroünnepet. A Gyimesi Skanzenben a zenekar két tagját, Bagossy Norbertet és Tatár Attilát kérdeztük Erdély ízeiről.

– Látom a turnébuszban a gördeszkákat, azokkal mi a terv itt, a Gyimesekben?

Bagossy Norbert: Azok a turnébusz alapkellékei, páran a zenekarból szörfözünk, amikor viszont nem vagyunk vízközelben, de a koncerjeink olyan helyre vezetnek, ahol gördeszkázhatunk, előkerül a surf skate. Ez a szerkezet az aszfalton szörfözés élményét biztosítja, a szárazföldön gyakorlunk a következő találkozásig az óceánnal.

– Más itt koncertezni, mint mondjuk az MVM Dome-ban?

Bagossy Norbert: A nagyobb koncerttermekben, hatalmas közönség előtt biztonságosabb zenélni, mert ha elrontok valamit, mondjuk kihagyok egy sort a dalszövegből, rengetegen sietnek a segítségemre. Kisebb helyen közelebb érezzük a közönséget, halljuk az első sorokban lévő emberek énekét, míg egy nagykoncerten a közönség kórusából nem halljuk ki az egyéni hangokat. A Taste of Transylvania nekünk a hazatérést jelentette egy hosszabb magyarországi fellépéssorozat után. Jó volt a minket körülölelő romantikus tájban játszani, ahol kicsit a hegyoldalakon legelésző nyájaknak is zenéltünk.

Tatár Attila és Bagossy Norbert a 2024-es Taste of Transylvania Fesztiválon, Gyimesközéplokon

– Gyergyószentmiklós, a szülőföld innen már csak egy kőhajítás. Ki milyen ízeket hoz otthonról?

Bagossy Norbert: Az én gyomrom egyszerű, gyerekkori kedvencem a tejbegríz, de a vasárnapi ebédek kihagyhatatlan fogására – a krumpli­pürére paradicsomszószban, fasírttal – a testvéremmel egy emberként dobban a szívünk. Laci szereti még a churuttal készült leveseket is. A churut egy ételízesítő, amit a Csíkba és Gyergyóba bevándorolt örménység hozott magával. Hosszan savanyított aludt-tej az alapja, amelyet sűrítenek, és megszórják petrezselyemmel, összefőzik, kúpokat formálnak belőle, lecsöpögtetik, kiszárítják, majd, ha szükség van rá, belereszelik a tejfölbe, és azzal együtt kerül a levesbe, amitől savanykás ízt kap. A churutos levesek alapkelléke a tortelliniszerű tésztabatyu marhahússal, az ángádzsábur, ami kerülhet pityóka- vagy akár vargányalevesbe.

Tatár Attila: A churutot én is szeretem, emellett kedvencem a káposztaléleves, ami egy klasszikus disznótoros leves felénk. Amikor karácsony előtt leölik a disznót, a frissen vágott húsból gombócokat gyúrnak, répát vágnak az alaplébe, egy marék fűszert dobnak rá, majd a savanyított káposzta addigra megérett finom levével húzzák fel, ettől kap egy jellegzetes ízt. Disznótorokon a pálinka mellé ez a savanykás, nem túl nehéz leves a tökéletes választás.

Churutos laskaleves szárított vargányából. A recept ide kattintva olvasható.

– Mi a tipikus gyergyói étel?

Tatár Attila: Például a rókagomba-paprikás, amit nálunk tokánynak mondanak. Egyébként mifelénk minden hagymás alapú étel tokány. Van gombatokány, disznótokány, mocskos tokány, utóbbi alatt a frissen vágott disznóból, marhából a még meleg húsdarabkákat beledobják egy serpenyőbe, és hagymán készítik el ezt a pörköltszerű dolgot. Aztán ott van még a tárkonyos pityókaleves. Erdélyben a tárkonyt savanyítják, ecetben és sok sóval üvegekbe teszik, és amikor összeérnek az ízek, fűszereznek vele leveseket, bablevest, csülkös krumplilevest, de előfordul, hogy a rókagombatokányba is belekerül afféle extra aromaként.

– Szokatlan, hogy egy együttes szakácskönyvet adjon ki, de a Bagossy Brothersnek van ilyene, a címe: Otthontól fűtött tél. Honnan az ötlet?

Tatár Attila: Az érdem a menedzserünké, akinek a kezébe került egy osztrák könyv téli tájképekkel és receptekkel, majd azt mondta, te, Ata, úgyis fotózol, Gyergyóban, Székelyföldön karakteres a tél, tegyünk mellé recepteket, történeteket a gyerekkorból, téli népszokásokat, és adjuk ki. Így született meg ez az őszi–téli hangulatú album, amihez Zsigmond András séf készítette el a recepteket, míg a desszertpályát Madaras Alízra és Fodor Mónikára, városunk elismert cukrászaira bíztuk.

Hecserli falatkák. A recept ide kattintva olvasható.

– Milyen ételek vonulnak fel az oldalakon?

Bagossy Norbert: Jellemzően az őszi–téli ünnepekhez kötődők, például a töltött káposzta. Nálunk a vecsésivel ellentétben fejesen savanyítják a káposztát, és amikor megsavanyodott – halottak napjára –, akkor készül az első kör töltött káposzta, ami karácsonykor ismét az asztalra kerül. Törekvés volt, hogy kerüljenek a könyvbe olyan alapanyagok, amelyek Gyergyóban könnyen elérhetők: puliszka, vad, áfonya, gomba, juhtúró. Benne van Ata káposztalélevese, de felvonul a lapokon a kedvenc tejbegrízem, persze dizájnosabban, mint ahogy a hétköznapokon elém kerül.

Tatár Attila: Tettünk bele nyulat is, amit régen sok családnál tartottak, egyszerű volt levágni, gyorsan szaporodott. A nyúlpaprikás, nyúlpörkölt vagy a sült nyúl nálunk például alapétel volt.

Szárhegyi töltött káposzta öntöttvas edényben. A recept ide kattintva olvasható.

– Milyen az erdélyi konyha ma? Megújuló, vagy inkább hagyományos?

Tatár Attila: Remélem, hogy a megújulás felé tartunk, a Taste of Transylvania mozgalom ennek a zászlóvivője. 2014-ben már én is szerveztem gasztrofesztivált Gyergyóban. Főzőasszonyok és gyakorló séfek dolgoztak együtt, az asszonyok hagyományos ételeket készítettek, tíz magyar séf pedig azokból az alapanyagokból, amikből az asszonyok dolgoztak, új ízeket kreáltak. Született is ebből egy szakácskönyv Gyergyói ízek régi és új köntösben, ami azóta afféle gyergyói szuvenírként funkcionál. Érdekes volt felleltározni a pojékalevestől a tárkonyos pityókalevesen és a rántott vargányán át a juhtúrós galuskáig az ételeket, ugyanakkor érdekes volt látni az új recepteket is, amilyen a rókagomba-krémleves, a sült paprikás-ordás tagliatelle, a pisztrángfilé lestyános krumpli­salátával, a fenyőszörppel édesített desszert. Az volt a célom vele, hogy a gyergyói éttermek ezekre rákapnak és előremutató módon az étlapjukra tűzik a fogásokat, de erre a mai napig nem került sor. Így most inkább annak örülök, hogy már nemcsak nemzetközi ételeket kínálnak a helyi éttermek, hanem ki-ki a maga módján hagyományos székely ételeket is.

– Hol együnk-igyunk Gyergyószentmiklóson, ha éppen arra járunk, és melyek a felkeresésre érdemes kirándulóhelyek, ahol egyből le is dolgozhatjuk a kalóriákat?

Bagossy Norbert: A K&K Bistro, ahol személyes kedvencem a csibeleves. A Pizza Joe pizzáit is ajánlom, bár nem a most divatos nápolyi pizza vonalat képviselik, mégis olyan az ízviláguk, ami a tinédzserkorunkat jellemezte. Ezeket ledolgozandó pedig ki kell gyalogolni a Gyilkos-tóhoz, érdemes elmenni egy medvelesre, és a Kis-Cohárdra via ferratázni.

Tatár Attila: Ha étterem és fontos a panoráma, nem hagynám ki az Oxigén Bisztrót, amely a Gyilkos-tó felé vezető úton, egy szép hágóban fekszik, hatalmas üvegablakaival hüttehangulatot biztosítva, emellett a Gyilkos-tó éttermet is ajánlom. A Smoke and Roll érdekes színfolt, de helyi ízeket kár lenne keresni náluk, ellenben nagyon jó hamburgert készítenek, odafigyelnek az alapanyagra, helyben készíttetik abucit. Gyergyó pillanatokra van attól, hogy robbanjon ott is valami, ha nem, majd robbantunk mi..i

Bagossy Brothers koncert a Taste of Transylvanian 2024-ben

– Azt sokan üdvözölnék, addig is a zenekar a természetjárás népszerűsítését tűzte zászlajára.

Bagossy Norbert: Nemrég elindítottuk a Hegyilevegő Experience elnevezésű túrakihívásunkat. A cél Gyergyó és a klipjeinkben felbukkanó tájak népszerűsítése. Mind a nyolc ponton be lehet pecsételni a túrafüzetbe, és aki végigjárta ezeket a területeket, általunk aláírt elismerő oklevélben részesülhet, emellett pedig csodahelyeket láthat. Eljuthat a Panoráma Kabinhoz, a Békás-szoroshoz, a Medveakadémiához, ahol meg lehet csodálni a kisbocsunkat, Gabit, ha épp arra jár. De úti cél a Súgó-barlang, a Madarasi Hargita és sorolhatnám.

– A turnék során nem mindig van idő ráérősen falatozni, ilyenkor mit eszik a csapat?

Tatár Attila: A turnét a benzinkutas étkezések dominálják, de ha van időnk, egy-egy helyszínen az internet segítségével megkeressük a kipróbálásra érdemes éttermeket. A backstage-ben az általános menü a rántott hús, a sültes tál. Annyi ilyesmit megeszünk szezonban, hogy ősszel már prüszkölünk tőle...

– Mi a zenekar itala?

Bagossy Norbert: Az Unicum, na jó, a pálinka is...

Tatár Attila: Ne szerénykedj, Norbi, itt az alkalom, hogy megtudja a világ: aranyérmes pálinkafőző vagy!

Bagossy Norbert: Amikor nem koncertezünk, szívesen bíbelődöm ezzel, és szerencsére el is fogy mind, amit bátorításnak veszek, úgyhogy folytatom mindannyiunk örömére.

– Ha Budapesten kell beülni valahova, mire esik a csapat választása?

Bagossy Norbert: A Bestiába és az Iguanába járok szívesen, Attila pedig a Cukorborsót preferálja Pátyon. 

Nehéz nem észrevenni a zenekar kötődését a gasztronómiához...

Tatár Attila: Földrajztanár vagyok, de hét évet dolgoztam hajón, illetve külföldön pincérként a fine diningban is. Nagyon érdekel ez a terület, és bízom benne, hogy egyszer magam is okoskodhatok a pincéreknek a saját vendéglátóhelyemen arról, hogyan is kell ezt csinálni.

– Mi a saját specialitás?

Tatár Attila: Olasz tésztákban jó vagyok, aglio olióból van egy továbbfejlesztett verzióm. A szósz készítésekor négy-hat koktélpara­dicsomot teszek a serpenyőbe, az kis emulziót enged, megy rá a paszta, spenótleveleket dobok a tetejére, a végén pedig citromhéjat reszelek rá.

– A normalitás isteni kegy. Hogyan őrzi meg ezt a zenekar?

Bagossy Norbert: Mi egy vidéki zenekar vagyunk, átlagos, de karakteres helyről jövünk, és noha kipróbáltuk a rock and roll életérzés velejáróit, például hogy milyen az, amikor a 120 koncertből 120 után van buli, de korunknál fogva a fészeképítés, a család­alapítás van előtérben. A botrányt nem keressük, bár volt már olyan, hogy a szálloda ajtaján kidobtunk egy tévét, de ügyeltünk arra, hogy egy matracon landoljon, majd a buli végén visszatettük a helyére. A bulvárnak nem vagyunk elég izgalmasak, és ez szerintünk is így van jól.