Kitzinger Szonja főszerkesztő-helyettes kipróbálásra érdemes helyeket, falni való könyveket, darálni való sorozatokat, színdarabokat, filmeket ajánl.

Kipróbáltuk

Koffeintöltő állomás

Egy fekete bárány minden családba kell. Debrecennek ez a Black Sheep, amely nemcsak elsőrangú lokációban várja a kávézás szerelmeseit, de a kimért fekete is hibátlan. A 2010-ben indult vállalkozást Tóth Gábor jegyzi. A kávé akkor került érdeklődése középpontjába, amikor a csomagolások nem adtak túl sok információt a fogyasztóknak a származási helyről és a pörkölés mikéntjéről. Ekkor döntötte el, hogy magának pörköl, ma pedig már zöld kávé, vagyis alapanyag kérdésében megkerülhetetlen szaktekintély Magyarországon, sőt quality grader is, ami olyan, mint a Master of Wine a borok világában.

Saját márkájával átmenetet képez az újhullámos gyümölcsös kávék és a klasszikus sötétebb pörkölés között. A legkiválóbb, specialty minősített, frissen szüretelt zöld kávékat vásárolja – ezek a kávé világtermésének a legfelső 1%-át képviselik – közvetlenül az ültetvényekről, főleg Dél-Amerikából, de Indiából és Ruandából is. A polcokon és a pultban találunk klasszikus blendet, világosat, ami tejeskávénak jó, illetve single origint, ezenfelül egy speciális, „cukornád”-eljárással kivonatolt koffeinmentest.

A helyszínen a kávéhoz idomulnak az ételek és a sütemények, minőségi az alapanyag, a találomra választás minden kategóriában működik, és nem okoz csalódást. A hely persze ma már több mint kávézó és süteményvételezési pont: bruncholni is lehet, de ötvenfős vacsorákra is vállalkoznak, ahol extrém kávé- vagy borpárosításokkal lepik meg a vendégeket. Debrecen örülhet, de Gyula és Szeged is, ahol szintén található egy-egy Black Sheep, mindenki másnak adott a lehetőség, hogy ha ezeken a helyeken jár, feltankoljon koffeinből.

(4024 Debrecen, Csapó utca 23.)

Könyv

Eltűnő értékeink

Dávid Botond székelyudvarhelyi fotós egy eltűnőben lévő világot dokumentál: arra vállalkozott, hogy megörökítse a világ népviseleteinek sokszínűségét. Geofolk című fotóalbumában 27 európai ország négyszáz öltözetét tárja elénk, száz régió öltözködési szokásai között kalauzolva az olvasót. A műtermi hangulatú, ám szabadtéren készült felvételekről tiszta tekintetű emberek mosolyognak ránk, akik nemcsak büszkén viselik, de ápolják is az élő örökséget.

Az ünnepi öltözetek mellett sok hétköznapi viseleten érhető tetten a gasztronómiai utalás, elsősorban a kellékek szintjén. A könyv lapjain felvonul a korsót a fején hordó portugál nő, kerül a kézbe dagasztóedény és kenyér, hiszen ez utóbbi a paraszti világban az isteni gondviselést megtestesítő szakrális szimbólum. A raktározás elengedhetetlen része a mindennapoknak, a viseleten felbukkanó kamrakulcs erre utal, ahogy a földeken dolgozó embereknek friss vizet vinni is kiemelten fontos, erről informálnak a kézben lévő bádog- és zománcos kannák. A portugál nő méretes, kör alakú kosárral a fején a piacra igyekszik, a két tejesedénnyel egyensúlyozó flamand asszony pedig a sajtkészítéshez szükséges alapanyagot egyensúlyozza a vállán.

A gasztronómia színeket is ad a ruhákhoz. Festettek zöld dió burkával barnára, bodzabogyóval sötétkékre, céklával bordóra, áfonyával kékre, sáfránnyal sárgára. A szlovákiai Miava (Myjava) módosabb lányai sárgára festették ünnepi szoknyájukat, amihez darabonként 20-25 dkg sáfrányt használtak fel. Egy ilyen viselet ma is komoly értéket képvisel: a kézzel vert csipkével és ezüstgombokkal díszített esküvői öltözet hű másolata több mint kétezer euróba kerül.

A könyv létezése fontos üzenet arról, hogy a népviseletek ugyan nem tűntek el, de továbbra is egy süllyedő világ részei. Megnyugtató azonban, hogy nemcsak múzeumban, de hús-vér embereken is megcsodálhatjuk ezeket a lenyűgöző öltözeteket.

Dávid Botond: Geofolk (Geofolk.hu)

Színház

Fésűkagyló vagy császárhús?

Jönnek a sznob fésűkagylójukkal, egyenek inkább császárhúst! Mi a gasztronómia: művészet vagy üzlet? Mi a fontosabb: a tökéletesség vagy a forgalom? Egy zseniális séf és egy lelkes befektető barátsága a tét, amikor kis, exkluzív éttermüket hirtelen szárnyára kapja a hírnév. Mindenki be akar jutni – de mindennek van határa. Ez a pedig maga a szakács. Az Orlai Produkció által színpadra állított darab, a Szuvidált szenvedélyek sok humorral vezeti be a kíváncsiskodót a konyhaművészet és az emberi játszmák kulisszái mögé.

Theresa Rebeck: Szuvidált szenvedélyek (Belvárosi Színház)

Film

Íme a második fogás

Elválaszthatatlan barátnők, akik a hetvenes éveikben járva új fejezetet nyitnak az életükben: mindhárman Dániába költöznek, hogy új ízeket, új élményeket és talán új önmagukat fedezzék fel. Főzőklubjuk, az ott zajló közös étkezések, a régi receptek és a frissen felfedezett dán különlegességek mind egy-egy apró ünneppé válnak számukra. A szívmelengető film a barátság erejéről, az újrakezdés szépségéről szól, és arról, hogy soha nem késő megkóstolni az élet új ízeit.

(Főzőklub – A második fogás)