Mauin, a magasra nőtt pálmafák tövében tanyázva mindig friss a hal, és ez az alapja a szigetek messze földön híres fogásának a poké bowlnak, amely nem jöhetett volna létre a japánok nélkül.
Hawaii nyelven a poké annyit tesz, mint szeletelni: épp ezt kellett tenni a frissen fogott tokhallal vagy polippal, amihez már csak citrom és só kellett, hogy fogyasztható legyen. A sziget környékén dolgozó halászok így ették a legfrissebb fogásnak azt a részét, amelyet nem adtak el.
A ma már világszerte ismert poké bowl ősének is a friss hal az alapja, noha ma már tofuval vagy csirkével is előszeretettel készítik. Ám a mai poké bowlhoz előbb kellett rengeteg japán bevándorló, akik vitték magukkal többek között a sushi és más rizses ételek készítésének kultúráját.
Az ő hatásukra jelent meg az ételtípusban a szójaszósz, a szezámolaj, a gyömbér és más ázsiai hozzávalók is, illetve, hogy rizsre, vagy újabban rizstésztára halmozzák a hozzávalókat. A poké bowl az elmúlt 15-20 évben lett világszerte népszerű street food, amely előbb az Egyesült Államok nyugati partvidékén terjedt el, onnan folytatta világhódító útját.
A modern változatok tehát rizs vagy saláta alapra készülnek, nyers hallal, gyakran avokádóval, uborkával, mangóval, csicseriborsóval. Az intenzívebb ízekért pedig a különféle szószok (sriracha majonéz, szójaszósz, ponzu, wasabis öntetek) felelnek.
Poké bowl számtalan formában készül a világon, az alaprecept viszont szinte mindig hasonlóan néz ki:
- A megfőtt rizst sóval és kis (rizs)ecettel ízesítik, majd hagyják kihűlni.
- A sushi minőségű, nyers fogyasztásra alkalmas halat szójaszósz, szezámolaj, méz, és chili, valamint ecet/citromlé elegyében pácolják, kb. 15-20 percig.
- Tálaláskor pedig a tál aljára megy a rizs, rá a pácolt hal és a változatos feltétek, végül pedig a sriracha vagy wasabis majonéz, a pirított szezámmag vagy az algapehely.
Néhány poké bowl bár Budapesten is működik, érdemes még a nyári napokban megkóstolni ezt a vidám, trópusi fogást!
