Budáról autóval röpke öt óra alatt Szlovénia tengerpartjára érhetünk.

Budáról autóval röpke öt óra alatt Szlovénia tengerpartjára érhetünk. Ez az alig félszáz kilométeres Adria-part az Isztria északi peremén felettébb sűrű vidék. Hogy ez mennyire nem jelent rosszat, azt jól példázza Portorož és Piran városainak kettőse. Előbbi elegáns, modern üdülőváros, kényelmes, de unalmas stranddal, izgalmas gyógyvizekkel, sok-sok üzlettel és mediterrán éjszakai élettel. Az öböl elegáns szállodáiban thai- és termálfürdő, kaszinó, kávézó és bár, egészségre fókuszáló és ínyencek kifinomult ízlését célzó étterem is található.

LifeClass Hotels & Spa Portorož

A luxusszállodáktól talán fél óra könnyű séta a tengerparti sétányon, és máris a középkorban vagyunk. Piran kikötője, elcsépelt kifejezéssel élve: festői. Kies, bűbájos. A történelmi belváros szíve a Tartini tér, ahol úgy éreztem, az ódon Velencébe érkeztem. A pár ezer lakosú Portorož, a „Rózsakikötő” – nomen est omen – bővelkedik a rózsaligetekben. Pálmafás főutcáját, rendezett tengerpartját, szállodáit és boltjait látva először azt gondoltam, ez a felkapott üdülőhely a kisgyermekesek és nyugdíjasok lakályos és biztonságos fészke, ám aki kicsit is kalandor természetű, annak hamar unalmas lesz. 

Kikőtői életkép

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Hogy mást ne mondjak, Portorožt „kis Montecarlo”-nak is hívják, kaszinója még az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1913-ban nyílt meg. És hogy otthonos terepre vitorlázzak – figyelemre méltó, sőt izgalmasnak mondható e két városka, sőt, az egész kurta partvidék gasztronómiája. Kezdjük mindjárt a sóval, és Portorož nevével. Hogy miként függhet össze a só és a rózsa? Egyszerű a válasz annak, aki tudja: a Portorož és Piran környéki sómezőkön hat-hét évszázada termelik párologtatással a tengeri sót, és a név rózsája az itt készített sóvirágra, esetleg a bódító rózsaillatú fürdősókra utal. Ma is híres a hagyományosan előállított Piranska nevezetű tengeri só.

Piran

Semmitmondó állítás, de igaz: Szlovénia gasztronómiai kultúrája rendkívül változatos. Felfedezhetők benne a magyar konyha és többek közt az osztrák-stájer kulináris hagyomány elemei, ám kétségtelen, hogy az itáliai szakácstudomány alaposan rányomja bélyegét a különben valóban bő ételkínálatra. Bár rögtön kétségeink is támadhatnak, hogy az olaszos-franciás jegyek valójában nem egyszerűen délies, tengerközeli hasonlóságok-e.A tengermelléki régió konyhája mediterrán, fő alapanyagai értelemszerűen a tenger gyümölcsei, szóval a halak és rákfélék, kagylók, polipok, tintahalak.

Seafood a Meduza Beach Clubban (Portorož)

Meg az olíva. A bogyó, és a kesernyés vagy diszkréten csípős olaj. Az extra szűz (vagyis hibátlan, makulátlanul ép és egészséges gyümölcsből), hidegen (azaz legfeljebb húsz-huszonöt celsius fokon) sajtolt olívaolajak. Természetesen beszélnem kellene a friss zöldfűszerek csokrairól, a szárított sonkákról, és főleg a szarvasgombáról (amit olyan merészen és nagyvonalúan használnak, hogy egy idő után úgy éreztem, talán csak a röviditalokból és a kávéból hiányzik). 

A Gramona Farmon mindenki megismerkedhet az olívatermesztés titkaival

De maradjunk az olívánál. A szlovén partvidék hegyei közt sok-sok kis családi olajliget bújik meg. Én magam mindössze egyet ismerek, de megkockáztatom, hogy volt szerencsém az egyik legszívélyesebb, legszórakoztatóbb, leginformatívabb ültetvény-látogatáson részt vennem. Közhelyesen hangozhat, mégis leírom: mesekönyv-illusztrációra hajazó, már-már giccsesen idilli környezetben jártam. Mesterkéletlen, közvetlen, szinte baráti bemutató részese lehettem a Gramona farmon, ahol khaki, levendula – és mindenekelőtt olíva terem.

A farmon kóstolni is lehet

Több fajta olajfát nevelnek, nem sorolom őket, csak egyet említek: az Istrska Belica, avagy az „isztriai fehér” zöld bogyója antioxidánsban gazdag, olaja fűszeres, erőteljes, karcos ízű. Miután megtekintettük a fasorokat, megismerkedtünk a pöttöm birkákkal, amik karbantartják az aljnövényzetet és trágyázzák a földet, és végre el bírtunk szakadni a tengerpart sópárlóinak látványától, akkor egy levendulával szegélyezett, kivivel futtatott hűs lugasba tereltek minket. Letelepedtünk, és a takaros babérdzsungel mélyéről ébenfekete bogyókat, csillámló olajakat, virágosan friss ízű, mohazöld tapenádot (azaz olajbogyókrémet), édes paradicsomot, ropogós héjú kenyeret szervíroztak (többféle gluténmentes is előkerült, ami egyszerre meggyőző profizmus és meglepő figyelmesség).

Olívás-falatok a farm terméséből

A birtok lelkes és kedves úrnője egyszerűen, érthetően, lebilincselően mesélt a farm mindennapjairól, az olíva fajtákról, a szlovén régiók jellegzetességeiről, az olaj kóstolásának tudományáról.  A jó minőségű olaj kicsit csípős-savas, kesernyés utóízt hagy a szájban és a torokban. Zamatában gyakran jelenik meg frissen vágott fű, és a paradicsom levelének jellegzetes aromája, az értőknek feltárulkozik az articsóka, mandula, vanília, esetleg valamilyen gyümölcsös íz.

Megtudtuk még, hogy az olajfa leveléből készített kivonat is egészséges, belsőleg és külsőleg egyaránt alkalmazható. Azt is, hogy a korán szüretelt, kissé éretlen bogyókból antioxidánsokban gazdagabb, de mennyiségre kevesebb olaj nyerhető, míg az érett, késői szüretelésű gyümölcs több, ám kevésbé intenzív olajat ad. Az októberi szüretnek november elsejére vége, a bogyókat még a szedés napján kipréselik, friss levük fűzöld. Egyébként az olajak értékelésénél a szín nem játszik szerepet, ráadásul a készítés és tárolás során az árnyalatok változnak is. (Éppen ezért az olaj sommelier-k, hogy véletlenül se befolyásolja őket a szín – kék üvegpohárkából kóstolva szakértik a különböző tételeket.)

Lenne még miről mesélnem. Portorož termálfürdői messze földön híresek: bencés szerzetesek már a 12-13. században az itt fakadó sós vizekkel és iszapokkal gyógyítottak. Nyáron nyüzsgő éjszakai élet zajlik a városban, ahol a világ deklaráltan legnagyobb Rolling Stones rajongójának (aki hajómérnök) – bizonyára döbbenetes – múzeumát is megtekinthetjük. Wellness, thai fürdő, a világraszóló Terme Portorož, (ahol „negyvenkétezer éves őstengeri vízben” is áztathatjuk hab testünket), esetleg az elragadó Piran kicsiny félszigeten elterülő, meghitt óvárosa az ő zegzugos sikátoraival, világítótornyocskájával, váracskájával. És mindenütt az egykori velencei uralom nyomai: például a városháza homlokzatán Velence oroszlánja nyitott könyvet szorongat a mancsában (ami azt jelenti, hogy békésen, véráldozat nélkül hódították meg a várost). Még valami, ami nagyon tetszik: a Szent György-templom tornyán álló, széllel együtt forgó angyal a beavatottnak felfedi, hogy milyen időt hoz a holnap. Ha a városra tekint, nyugodt idő lesz, ha viszont a tenger felé fordul, viharos időre számíthatunk. Barlangok, strandok, mocsaras tóvidék, tengerészeti-, sőt kagyló- és csigaház múzeum. De nem sorolom tovább.

Hol szálljunk meg?

Portorož tengerpartjának közepén három nagy, de még emberi léptékű szálloda áll, szobáik nagy részéből csodás kilátással az öbölre. Középen magasodik a nyolc emeletes, négy csillagos Grand Hotel Portorož, egyik oldalán az ötcsillagos Slovenija, igazi, minden igényt kielégítő luxusszálloda autentikus thai fürdővel, aminek helyidegenségét egy pillanat alatt feledteti a varázslatos, minden aprócska kis részletében lenyűgöző kialakítás. A Grand Hotel másik oldalán pedig négycsillagos wellness hotel áll, termál- és tengervizes medencékkel, finn és török szaunákkal és sóterápiával, tengervizes-algás-iszapos thalasso kezelésekkel. Nem utolsó sorban itt található a híres Terme Portorož termálfürdő.

Grand Hotel Portorož

A szállodák éttermeinek menüin szívmelengetően sok helyi alapanyag jelenik meg. Olíva, tengeri só, gyógynövények, sötét és erős ízű boškarin marhahús, letisztult, a nyersanyagok karakterét kidomborító tálalásban. A Grand Hotel éttermének neve, a Salina sótelepet, sólepárlót jelent, és arra utal, hogy a konyha virtuóz módon használja a Sečovlje-i sót: pehely-alakban ráhintik szinte bármire, desszertekbe csempészik, a halakat és a húsokat sókéregbe burkolják.

A Slovenija bőséges reggeli választékkal kényezteti a vendégeit: rengeteg féle-fajta péksütemény, gyümölcs és gusztusos édesség, egészséges reggelik tekintélyes sora, alapszinten a gluténmentesen étkezőkre is felkészültek. Szemünk előtt készülő tojásételek, friss saláták, harsogó zöldségek, téglavörös sonkák, illatozó sajtok, sőt, lépesméz – minden, mi szem szájnak ingere.

A szálloda svédasztalos étterme, a TreeTop tágas-világos helyiség az épületet körülölelő tűlevelűek koronájában, óriási üvegfelületekkel és hatalmas terasszal. A lombkoronák fotók formájában a fehér falon sokszorozódnak – az étterem jó példája annak a karakteres, de nem túldekorált, praktikus, korszerű, szellős kialakításnak, ami ezeket a hoteleket jellemzi.