Erdély egy nagy üst, amelyben öt itt élő nemzet ízei érnek össze. A szeptember 12-15 között zajló Taste of Transylvania Gasztrofesztivál ennek a sokszínűségét igyekszik megmutatni. Az esemény életre hívójával, Trucza Adorjánnal beszélgettünk.

– Hogyan csöppent a gasztronó­miába?

– A székelyudvarhelyi Páva Étteremmel kezdődött minden, amihez idővel egy rendezvénykonyha, egy ipari konyha és egy menza is csatlakozott.

– Mit tudható a Páva Étteremről?

– Alapvetően a helyi alapanyagokra és az erdélyi hagyományokra építő bisztrókonyha – a saját panziónk területén belül –, amely néhanapján a fine dining irányába is kikacsint.

Trucza Adorján

– Ha már a definícióknál tartunk, a Taste of Transylvaniát miként írná le?

– Egy mozgalomként, melynek leglátványosabb része a szeptemberi fesztiválunk, ám ennél azért több. A Taste of Transylvania égisze alatt működik a gasztroakadémiánk, amely amatőr és profi workshopoknak egyaránt terepe, ugyanakkor séftúrák háttérbázisául szolgál, de ugyanitt jól főző helyi asszonyoktól is tanulhatunk hagyományos ételeket készíteni. A célom, hogy minél több embert inspiráljunk, mindenkinek mutassunk egy-egy szeletet az erdélyi gasztronómiából. Engem ez motivál.

– Romániában milyen gasztrofesztiválokkal találkozhatunk?

– Jobbára street food fesztiválokat rendeznek errefelé. Itt nincs a gourmet-hoz hasonló megmozdulás. Mondjuk mi sem vagyunk szem előtt, egy falu végén, a gyimesi skanzenben szervezzük az eseményt.

– Nem könnyíti meg az ide készülők dolgát...

– Tudatos volt a helyszínválasztás, szeretem sokkolni az embereket a végletekkel. Egy többmilliós város közepén mindenki tud fesztivált csinálni. A falu végén talán az is, akinek van tapasztalata, de nekem, amikor két éve belevágtam, nem volt.

– Mire számítson, aki ide készül?

– Aki nem szeretne problémát, ne jöjjön ide, mert az akad: kezdve mindjárt az idejutással, aztán jóformán térerő sincs, ami lehet jó is, mert így az ember jobban tud figyelni az emberekre, az ételekre, a környezetre, ami esetünkben nagyon erős vizuális élmény. Aztán nálunk vannak tiltások, nem lehet például tájidegen anyagokat használni. Tehát ha valaki egzotikus zöldségekből-gyümölcsökből álló fogást kíván kóstolni, ne a Gyimes völgyébe jöjjön, mert a saját gasztrokultúránkat, hagyományainkat szeretnénk megmutatni. Nem azt mondom, hogy az egzotikus konyhákkal baj van, hanem azt, hogy a miénk, az erdélyi konyha legalább annyira jó. Mindezek mellett itt ne reméljen senki fehér abroszt, inox eszcájgot. Ám ha valaki nyitott arra, hogy bármi jöjjön szembe vele és azt örömmel elfogadja, annak tetszeni fog a fesztivál.

– Az összejövetel elsősorban a magyarokat célozza?

– Nem. Erdélyben hat nagyobb nemzet – a magyar, a román, a szász, az örmény, a cigány, a zsidó – él együtt, ezért mindegyiknek az ételeiből, a kultúrájából mutatunk valamit. Erdély egy nagy üst, amelyben összeérnek a nemzetek és az ízek. Bízom benne, hogy ezt jól szimbolizálja majd az a cigány iparművész, aki a fesztivál ideje alatt egy rézüstöt fog kikalapálni, amelyben vasárnap közösen főzünk is valamit.

– Mi kell ma egy gasztrofesztiválhoz?

– Nemcsak étel, hanem kulturális program, zene és gyerekprogramok is. A fesztiválon a Bagossy Brothers, Szalonna és Bandája, Boban Marković szórakoztatnak, utánuk DJ-k segítenek a kalóriaégetésben. A kalóriaégetés fontos, további két programot is ennek jegyében hívtunk életre. Szombat reggel pityókaásásra kerül sor a színpad mögött. A krumplit hagyományosan lóval és ekével fogjuk kiforgatni a földből, ezt pedig a fesztiválozókkal felszedjük és frissen, parázsban kisütjük, majd egy helyi érlelt túróval elfogyasztjuk, ezután a program átvált moldvai borkóstolóba. A mezőgazdasági munkákból így adunk némi ízelítőt, aki viszont a szó klasszikus értelmében sportolna, annak öt–tíz kilométeres távon közösségi futást szervezünk ajándék reggeliért.

– Az örömfőzde program mit takar?

– Az örömfőzdénk főszereplői idén helyi asszonyok lesznek, akik tradicionális ételeket készítenek, velük párhuzamosan ugyanazon alapanyagból nyolc-tíz neves séf elkészíti ugyanannak az ételnek a kortárs verzióját, majd a fesztivál népe ezeket ingyenesen megkóstolja és eldöntheti, melyik ízlik neki jobban.