A Zsinagógák Hete alkalmából először szerveztek zsidó főzőkurzust az Óbudai zsinagógában, amely a zsidó újév, a Ros Hásáná gasztronómiai szokásaiba nyújtott betekintést. Kiderült, miért szimbolikus étel ilyenkor a gránátalma, és az is, miért kerek a kalács.

A Zsinagógák Hete programsorozatának egyik célja idén is az volt, hogy közérthető formában mutassa be a zsidó vallási és kulturális hagyományokat. A főzés témája többször is visszatért a fesztiválon, amelynek – gasztronómiai szempontból – egyik legizgalmasabb eseménye az volt, amikor az Óbudai Zsinagógában Cserháti Tamara gasztroblogger és Myers Tzivia rebecen vezetett workshopot, amelyen a résztvevők egy majdnem hagyományos ros hásánái ünnepi menüt készítettek el.

Az 5786-os év ünnepére

A zsidó újév időpontja a Gergely naptárban szeptemberre vagy október elejére esik, ilyenkor a hagyomány szerint Isten megítéli az embereket – ehhez pedig számtalan étkezési szokás is kapcsolódik. A zsidóknál kezdődő év már az 5786., mert a zsidó vallás a Biblia szerinti teremtéstől számol.

Ilyenkor mindig kerül az asztalra gránátalma – mondta a workshopon Myers Tzivia, majd kiderült az is, hogy a hagyomány szerint a gyümölcsnek épp annyi – 613 – magja van, ahány parancsolatot tartalmaz a tóra. Ezen kívül pedig azért is szimbolikus, mert kívülről egyszerűnek tűnik, belül viszont roppant összetett, akár az ember.

Myers Tzivia és Cserháti Tamara

Az almát mézzel fogyasztják ilyenkor, hogy legyen édes, a kalácsot kerekre formázzák, hogy kerek legyen az év. Az asztalra pedig halfejet is helyeznek, amely azt szimbolizálja, hogy elöl haladni mindig jobb, mint követni valakit.

Cserháti Tamara, a Yalla és az Édes Közel-Kelet című szakácskönyvek szerzője az alkalomra a zsidó újév szimbolikus ételeit modernizálta, egyes elemeiket beépítette a főzőkurzus receptjeibe. Az est során így kétféle salátát, egy ragut és egy desszertet késztettek a résztvevők.

Az édesköményes zöldalma salátában a káposzta és az édesköményhagyma, illetve a szárzeller roppanóssága, a zöldalma frissessége, valamint a Közel-Keleten megszokott módon, az itthonihoz képest azonban meghökkentő mennyiségben felhasznált zöldfűszerek – újhagyma, menta, koriander és petrezselyem – adták a fogás fő stílusjegyeit. A gránátalmás zellersaláta lágyabb, kevésbé harsány ízeiért pedig az asztalt áfonya, a datolyaszirup és a méz feleltek.

Főételként marokkói csicseriborsós csirkeragu készült, amely a fokhagymával, gyömbérrel, római köménnyel, kurkumával és fahájjal ugyancsak klasszikus Közel-keleti ízeket idézett, főleg, amikor tálalás előtt jókora mennyiségben szórtuk meg pisztáciával!

A főzőkurzus desszertjének főszerepében pedig ugyancsak a pisztácia tetszelgett. Az édes töltött szivar a mi rétesünk és a baklava között helyezkedik el valahol. A filo tészta lapba (tisztára réteslap) apróra vágott mandulával, pisztáciával, és vaníliás cukorral felfőzött töltelék kerül, majd felcsavarva, bő olívaolajban kisütve, mézzel meglocsolva és még csomó pisztáciával a tetején érkezik a tányérra.

Hanukára készülvén

Myers Tzivia Szentendrén, havi rendszerességgel, immár öt éve tart főzőtanfolyamokat, leginkább olyan érdeklődőknek, akik valamelyest tartják a zsidó szokásokat. A Cserháti Tamarával közös workshopokból pedig ez volt az első, hamarosan viszont jön a folytatás! Egy évben négyszer terveznek hasonlót azzal a céllal, hogy olyanokkal is megismertessék a hagyományos zsidó ételeket, és azok modern változatait, akik nem követik a vallási hagyományokat.

A következő workshop hanuka előtt lesz, december 3-án, ugyancsak az Óbudai zsinagógában.