Az olasz konyha minden részletével együtt felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára. A döntés történelmi: most először ismertek el teljes nemzeti kulináris hagyományt világörökségként.

Az együtt étkezés, generációkat összekötő rituáléja az, amely meghatározza az olasz konyhát, ezért szerette volna az olasz Mezőgazdasági Élelmiszeripari és Erdészeti, valamint a Kulturális Minisztérium és az Olasz Önkormányzatok Országos Szövetsége, hogy az olasz konyhát elismerjék az UNESCO szellemi kulturális örökség részeként – írtuk októberben. 

Azt, hogy mi kerül az UNESCO listájára, a bizottság ülésének helyszínén, az indiai Újdelhiben szerdán hirdették ki. Kiderült: az olasz konyha az első, amely nemzeti kulináris hagyományok összességeként kerülhetett fel a listára, nem pedig csupán egy hagyománya vagy recept révén.

Az indoklás szerint az olasz konyha nem csupán fogások összessége, hanem közösségi tevékenység, aminek fontos része a szoros kapcsolat az ételekkel, az alapanyagok tisztelete és a közösen történő étkezés is. Lényeges, hogy minden korosztály, férfiak és nők is részt vesznek a főzésben, kicserélik a recepteket, amelyeket gyakran a nagyszülők adtak át a gyerekeknek. Ez pedig segít a kulturális kifejezési formák, így a nyelv megőrzésében is.

Francesco Lollobrigida, olasz mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti miniszter korábban úgy fogalmazott, az „olasz konyha” rituáléja az ételválasztással kezdődik, beletartozik az, ami a konyhában történik, és maga az étkezés is. „Az olasz konyha, ősi, öröklődő tudás, az együttlét, az összejövetel, a családi és baráti kapcsolatok életben tartásának öröme. A vasárnapi ebéd pedig ennek a kifejeződése” – fogalmazott.