"Imádom a karácsonyi hangulatot, a fényeket, az illatokat, ezért már december elején odavarázsolom a lakásba azt a színes mesevilágot, amit egész decemberben csodálhatnak a gyerekeink."

– Emlékszik, mi mindent sütött, főzött karácsonykor az édes­anyja?

– Az orosz hússaláta szinte kö­telező volt nálunk. És számos különféle húst sütött, népszerű volt a szilvával töltött. A szárma pedig, ami az itteni töltött káposzta megfelelője, karácsonykor kihagyhatatlan volt. Aztán emlékszem, rengeteg hosszan elálló aprósüteményt készített. Ilyen-olyan kicsi kosárkákat, napokon át, fantasztikus szakértelemmel és türelemmel. Már az ünnep előtt egy héttel illatozott a konyha, és én nagyon szerettem ott sertepertélni.

– Közben volt egy háborús időszak is. Arra hogyan emlékszik?

– A háborúban kevesebb jut az asztalokra, és nagy szükség van a nők, asszonyok leleményességére. Így volt ez Szerbiában is. Emlékszem, a szaloncukrot, ami kara­mellás ízű volt, anyu készítette. Hogy gazdagabb legyen, a közepébe tett egy szőlőt vagy diódarabot, aztán barna zsírpapírba csomagolta, spárgát kötött rá. Dívott a krumplis kolbász, mert kevés volt a hús, dúsítani kellett. Ugyanúgy ízesítették, fűszerezték, füstölték, de mert nem állt el sokáig, gyorsan fogyasztottuk. Ősszel a tökkel is trükköztek. A tök számos ízt képes fölvenni, magába szívni, és bőven termett, hát gyümölcsökkel ízesítették. Dunsztolták és eltették télre. Ezek az ízek, emlékek megmaradtak.

– Mi volt az első étel vagy sütemény, amit elkészített?

– Egy csirkepörkölt. Tizenkét éves voltam. Levágtam, megkopasztottam, és megfőztem. Megdicsértek.

– Valljuk be, a művészvilágból kevesen képesek erre… Idén karácsonykor mi kerül az asztalra?

– Amit a család bevállal. A nagymamák és mi. Együtt leszünk, az ételek készítését pedig megosztjuk, még nincs menüsor, de a tufahija édességet biztosan elkészítem. Anyukám és a férjem édesanyja a hagyományos, magyaros konyhát képviseli, mi viszont nagyon másképp főzünk, inkább nemzetközi konyhát viszünk. Sok olaszos, néha arab étel kerül az asztalra. 

– A gyerekeknek van már kedvenc ételük?

– Nagy kedvenc a bárány, jóízűen fogyasztják, de ugyanezt tudom elmondani a rakott krumpliról, a krumplipüré mellé adott fasírtról, vagy az olasz tésztákról. Keve az édesszájú, ha tehetné, nassolna, Zalán imádja a savanyú ízt, ő levehető a lábáról paradicsommal, csemegeuborkával, Lujzi pedig az igazi középút, stabil, megbízható. A két fiú viszont tud szélsőséges lenni.

– Hol vásárol a család?

– A Fény utcai piacon vannak a kedvenc helyeink, a biogazdák. A férjem érdeme, hogy nagyon odafigyelünk arra, mit eszünk, mit adunk a gyerekeinknek. Ő a legtudatosabb, de én magam is azt vallom, nem mindegy, mit visz be az ember a szervezetébe. Szeretünk a Bálint Kertnél, Masa Istvánnál, a Moskola Kertészetnél vásárolni, és a húsok, a felvágottfélék, a tejtermékek, sajtok beszerzésére is figyelünk.

– Ha ideje engedi, főz néha?

– Néha? Majdnem mindennap. Persze volt időszak, amikor azt hittem, soha nem térhetek vissza a konyhába, annyira lekötöttek a gyerekek. De már visszatérhettem, és szeretek is főzni. Ráadásul van bennem némi önzés, mert azt szeretném, ha a gyerekek az én ízlésvilágomat, fűszerezésemet kedvelnék. Erre mondjuk nincs panasz. A legegyszerűbb és gyorsan elkészíthető kedvencük a báránytagine.

– Ki jár a piacra?

– A piacolás nálunk már jó ideje szombati családi program, tehát együtt, öten megyünk vásárolni. A gyerekek ilyenkor a piacon tízóraiznak. 

– Képesek maximálisan hinni abban, hogy amit bioként adnak el, az tényleg az?

– Nem. De ha évek óta ismerem a termelőt, tudom, hogy honnan hozza, miként neveli a zöldségeit, bízom benne. És sok az információnk a barátoktól, ismerősöktől is. Rengeteg embert ismerünk a gasztro világából, ma már tudjuk, hol mi és miért jó.

– Milyen karácsonykor az otthonuk?

– Ragyog, egész hónapban. A karácsonyfát majd szent­este a Jézuska hozza, de a manók – kicsik és nagyok –, a csillogó, világító díszek, a sok apró, ünnepet előrejelző, évek alatt összegyűjtött tárgy mind előkerül. Imádom a karácsonyi hangulatot, a fényeket, az illatokat, ezért már december elején odavarázsolom a lakásba azt a színes mesevilágot, amit egész decemberben csodálhatnak a gyerekeink.

– És gondolom, szólnak a szebbnél szebb karácsonyi zenék. Énekel nekik?

– Nem hazudtolhatom meg magam, szoktam énekelni. A zene pedig mindig szól, folyamatosan az életünk része, nem csak karácsony előtt. Tegnap komolyzene szólt, ma Ella Fitzgerald, de van, amikor pop, jazz megy nálunk. Azt már megfigyeltem, hogy a komolyzene jobban vonzza őket, mint a populáris, és ennek örülök, mert kifinomultabb fül kell hozzá. A ritmusérzékkel sem lesz gond, mindhárom ügyesen mocorog a zenére, a hangjukat pedig pillanatnyilag sírásra és a mi megőrjítésünkre használják. 

Rúzsa Magdi karácsonyi receptjei

Báránytagine  

Hozzávalók:

500 g báránycomb, 250 g salottahagyma, 20 ml olívaolaj, 30 g méz, só 5-6 tk őrölt római kömény, 1 g kurkuma, 1 g pirospaprika, 2 g őrölt fahéj, 5 g friss, aprított gyömbér, 200 g mazsola, 2 szál friss koriander, 1 citrom héja, 50 g héjas mandula.

Elkészítése:

A bárányhúst felkockázzuk. A hagymákat megtisztítjuk, felaprítjuk, egy serpenyőben az olajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a mézet, és kissé karamellizáljuk, sózzuk, beleszórjuk a fűszereket, végül a felkockázott húst is beletesszük, és mindegyik oldalát jól átpirítjuk. Ezután a mazsola is belekerül, majd 100-200 ml vízzel felöntjük, és puhára főzzük. Kb. 2 óra alatt lesz puha, szaftos. A végén megszórjuk a menta és a koriander felével, valamint a reszelt citromhéjjal.

Tufahija

Hozzávalók: 4 alma, 2 tojásfehérje, 40 g kristálycukor, 50 g egész dió, 20 g mazsola, 10 g aszalt szilva, 100 g harmatfűméz, 1 g őrölt fahéj, 1 g őrölt vanília

Elkészítése: Az almák tetejét levágjuk, közepüket kivájjuk, magházukat eltávolítjuk. A tojásfehérjét cukorral kemény habbá verjük. Eközben az egész diót megpirítjuk, beletesszük egy késes aprítóba, a mazsolával és az aszalt szilvával együtt kissé összedaráljuk. Egy tálba tesszük a harmatfű­mézet, hozzáadjuk a fahéjat és a vaníliát, végül óvatosan összedolgozzuk a felvert tojásfehérjével. Az almákat megtöltjük a töltelékkel, és 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük.