gasztrokalauzunkat. Nem hiszem, hogy a tóparti kulinária fejlődését bárki jobban nyomon követné, mint a Magyar Konyha csapata.

Idén 323 tippet adunk, köztük 55 újat találnak. A mostani szezon szinte mindent kínál, mi szem-szájnak ingere: a Michelin-kalauz által ajánlott ínyencéttermek és halsütők, pékségek és újhullámos kávézók, 

lángososok és sörfőzdék, cukrászdák, fagyizók, a legváltozatosabb vendégváró helyek. Ami mégis feltűnő: a hagyományos beach és street food egységek mellett szmókerek, faszenes grillek, green egg sütők lepték el a partot. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a balatoni gyors­ételek színvonala emelkedett. Sajnos az áruk is.

Folytatódik a néhány éve kezdődött folyamat: egyre több neves fővárosi séf tűnik fel a tóparton, elég, ha Mede Ádám, Barna Ádám, Rácz Jenő, Csillag Richárd nevét említjük. Sokat fejlődött a balatoni cukrászat. Nemcsak a francia mono­desszertek hódítanak, hanem divatba jött a klasszikus magyar cuk­rászat is: a krémes, a hatlapos, a dobostorta. A fagyizók egymásra licitálva készítik kreációikat a Balaton Fagyija versenyre.

Az alkoholellenes hangok remélhetően nem hatnak sem a fröccsre, sem a balatoni borokra, a BalatonBor továbbra is számos étlapon megtalálható, miként kézműves sörök és pálinkák tucatjai készülnek 

a tó partján, nem is szólva a házi szörpökről. A magyar tenger körül – úgy tűnik – lassan kikristályosodik egy 

újfajta gasztrokultúra. Nem harsány, nem világraszóló, de minden más régiótól különböző. Egy lángossütő, aki hajnalban dagaszt. Egy cukrász, aki krémest készít. Egy csilitermelő, egy sajtműves, egy pék. 

Egy borász, aki hallgat, de a bor beszél helyette. És egy igényes vendég, aki miután kipakolta bőröndjét, előveszi könyvecskénket és kikeresi, hová menjen a családdal vacsorázni. Nem a legdrágább helyet keresi, hanem az emlékezeteset. Jó nyaralást!

A kis kiadványt keresse a Magyar Konyha nyári számaként, ahhoz csomagoltuk, ezúttal is ajándékba!