A privát adásvételen elkelt italért minimum nyolcszor magasabb árat fizetett valaki, mint az eddigi aukciós rekorderért.

Bár a világgazdaság válságban van, a whiskyritkaságok piacán – egyelőre – ez kevéssé látszik. Igaz ugyan, hogy a legdrágább palack eladási rekordját (egy Macallan 1,9 millió dollárért) 2019 óta nem döntötte meg senki, de a szektorban ennek ellenére sok más új csúcs született mostanában is.

Ebben az évben pedig még egy vita is kirobbant, mert a legdrágábban, árverésen eladott, hordós whisky rekordját többen is a sajátjuknak tekintették. Áprilisban a Whiskey Hammer azt állította, hogy új, 1,3 millió dolláros (kb. 523 millió forint) eladásuk az új csúcstartó, mivel vitatták, hogy a tavaly októberben 2,3 millióért gazdát cserélt hordó lenne a „rekorder”, tekintve, hogy a tétel nem csak egy hordós whiskyt, hanem egy NFT-t is tartalmazott.

Most azonban nyélbe ütöttek egy olyan eladást, ami a fenti rekordokat szinte nevetségessé teszi:

az Islay régió egyik legnevesebb főzdéje, az Ardbeg nemrég jelentette be, hogy az egyszerűen csak 3-as számú hordónak nevezett Scotch-ukat 19 millió dollárért (nagyjából 7,64 milliárd forintért) sikerült értékesíteniük. Ez az ár pedig legalább nyolcszor magasabb, mint a korábbi csúcs.

Az eladási árat viszont – az adásvétel jellegéből adódóan – nehezebb igazolni. Az Ardbeg-hordót ugyanis egy úgynevezett privát értékesítésen sikerült eladni, a Moet Hennessy Magánügyfél és Kiemelt Eladások csapatának közvetítésével, így a vevő kilétét homály fedi – ezeket a tranzakciókat nem kell nyilvánosan bonyolítani; az érdeklődő személye maradhat anonim, és a vételár ellenőrzésére sincsenek olyan konkrét eszközök, mint egy nyílt aukció esetén. Így lényegében rajtunk áll, hogy hiszünk a bejelentésnek, vagy sem. Mindenesetre, ha valós az összeg – nincs ok kételkedni az ellenkezőjében – akkor az egy embertelenül magas ár egyetlen hordó Scotch-ért, ha az mégoly kiváló is.

„A nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján úgy gondoljuk, hogy a single malt, hordós skót whiskyk piacán ez az új rekord” – fejtegette az Ardbeg szóvivője. „Nálunk egyértelműen ez volt a legmagasabb áron értékesített hordó, és bár nem férünk hozzá a versenytársak minden magáneladási adatához, a nyilvánosságra hozott eladások számai alapján a kategóriában most a mi hordónk tartja a csúcsot.”

De vajon mi teszi ezt az Ardbeg-hordót 14-szer értékesebbé, mint az áprilisban eladott Macallant? Mint ez már sokszor bebizonyosodott, a ritkaság lehet a kulcsszó.

Az 1815-ben alapított, patinás skót szeszfőzde az 1970-es, ’80-as években szó szerint az életéért küzdött: a nagyhírű főzde a hetvenes években – a Scotch népszerűségének drámai csökkenése miatt – leginkább csak blendelésre tudott értékesíteni, 1981-ben pedig be is zárt. Ugyan az évtized végén még megrázta magát, és újra megnyitott, de 1996-ban úgy tűnt, hogy tényleg elérkezett a vég. Szerencsére egy évvel később a Glenmorangie jelezte vételi szándékát, és az Ardbeg azóta nemcsak új erőre kapott, hanem a régi dicsőség újbóli elérése felé is jó úton halad.

Mindezek miatt a 46 éves hordó – amelyben 440 palacknyi whisky pihen – igazi túlélőnek tekinthető, ráadásul úgy tartják, hogy ez a legöregebb Ardbeg Scotch, amelyet valaha eladásra kínáltak – egy olyan skót whisky, amelyet „legalább egy évtizedig még lehetetlen lesz megismételni”.

„25 éve az Ardbeg a totális megszűnés határán egyensúlyozott, ma viszont ez az egyik legkeresettebb whisky a világon”

– fogalmazott közleményében a vezérigazgató, Thomas Moradpour. „Ez az eladás az egész Ardbeg közösséget, s mindenkit, aki egy kicsit is segített bennünket ezen a nehéz úton, büszkeséggel tölti el.”

És hogy mi lesz a különleges hordóban lévő, elképesztően ritka Ardbeg sorsa? Az anonim vásárlóval kötött megállapodás értelmében az 1975. november 25-én készült whisky az Ardbegnél marad, és évente 88 üvegnyit palackoznak majd belőle a következő öt évben.

„A 3-as számú hordó az Ardbeg-múlt különleges ízét rejti” – magyarázza a cég egyik igazgatója, Bill Lumsden. „A diós, gyógyfüves, füstös aromához kátrányos, espressós, fodormentás ízek vegyülnek – egy öreg whisky elképesztő finomsága érződik minden egyes kortyban. Abból a korszakból oly kevés készlet maradt fent, hogy ez a hordó valóban teljesen egyedülálló.

Komplex ízei pedig annak a hihetetlen tudású Ardbeg-csapatnak a munkáját dicsérik, amely az italnak az embert próbáló évtizedek alatt is odaadóan gondját viselte.

Kíváncsian várom, hogyan, milyen irányba fejlődik még ez az ital az elkövetkező öt év során.”

Sláinte Mhath.