Borvacsorák a Küllő Hajóbárban
Bor, mámor, Dunakanyar.
„Meg lehet bolondulni, itt minden az evésről szól” – mondja Lajkó Félix.
A borász a Dukay-Sagmeister Borászat szerémségi furmintját egy régi magtár műteremmé és ínyencek házává átalakított épületében kóstoltatja. Mindeközben festőművész felesége, Laura nem csak ecsettel alkot: csukakaviárt kínál és páratlanul finom tiszai pontyot süt. Magyarkanizsai otthonukban beszélgettünk velük.
Az év bortermelője díjat a partiumi, ménesi borvidék meghatározó borásza, Balla Géza nyerte el. Az aradi borászt a Ceaușescu-rendszer örökségéről, a borkultúra „újraindításáról” és a megszenvedett ízekről kérdeztük.
Múltnak maradványa, jövőnek esélye. Alighanem így nézne ki a világ, mint Etsberger Teréz bajai tanyája, ha az ember maga mögött hagyná a civilizációt. A föld mindent megad, ha jól bánnak vele – ezen a tanyán például gyógynövényt, fűszereket, zöldségeket –, és eltart néhány állatot is.
Sebestyén Csilla és Csaba a borvidék jeles másodgenerációs képviselői.
Családias hangulatú pincék, présházak, vendégasztalok, fesztiválok. Mindez Etyek, a borfalu, amely nem csak a borairól híres, hanem sonkájáról, sajtjairól, szörpjeiről és csokoládéjáról is.
Számtalanszor halljuk: Budán lakni világnézet. Persze hogy az, hiszen diszkrét, már-már arisztokratikus bájával a világ bármelyik pontján megállná a helyét. De az egyedi izgalmak, a szaftos részletek mégis a pesti oldalon való bolyongásban rejlenek. Pest nem más, mint az Igazi Nagy Felfedezés. A VII. kerület pedig maga a lüktető történelem. Ezúttal a megújult Klauzál teret és környékét jártuk körbe.
Válla erős, fara csapott, végtagjai finom csontozatúak. Szépen göndörödő, többnyire szőke gyapjú takarja, akár egy birkát, pedig sertés ez, a javából. A magyar mangalica húsa ma már Amerikában is prémium termék.
Szerémségben egykor gyönyörű, gazdag magyar városok voltak. A legfontosabb Kamanc lehetett, amely már a XV. században vagy 150 kőházzal és színházzal is büszkélkedhetett. Ma pedig nem szabad kihagyni Kispiacot, ami igaz nem vásártér, de a sajtjai messzi földön ismertek.
Akár húsvéti parasztsonkára, akár Európa legjobb érlelt sonkáira vágyunk, A Sonkás boltjaiban megtaláljuk, amit keresünk. A Picanter Delikátbisztró a spanyol serranóban és ibericóban utazik, az etyeki Sonkamester pedig a hazai sonkakészítés újraélesztésén fáradozik. Sonkakörkép húsvét előtt, nem csak húsvétra.
Pénteken még kényelmesen lehetett sétálni a kézműves termékeket áruló asztalok között, szombaton és vasárnap hosszú sorok kígyóztak a Millenárison.
Két délvidéki borvidéket egyesít szellemiségében, miközben nemcsak visszaadja az egykoron híres Szerémi borvidék rangját, de olyan szőlőfajtákból készült borokkal lép a piacra, amelyekért a középkorban fejedelmek és királyok küldtek futárokat, no és erős szekereket persze, amelyek elbírják a hordókat. Maurer Oszkár igazán nem mondhatja, hogy nem született bele a jóba, igaz, a jóság útjának ösvényeit neki kellett kitaposnia.
Múltnak maradványa, jövőnek esélye. Alighanem így nézne ki a világ, mint Etsberger Teréz bajai tanyája, ha az ember maga mögött hagyná a civilizációt. A föld mindent megad, ha jól bánnak vele – ezen a tanyán például gyógynövényt, fűszereket, zöldségeket –, és eltart néhány állatot is.
Családias hangulatú pincék, présházak, vendégasztalok, fesztiválok. Mindez Etyek, a borfalu, amely nem csak a borairól híres, hanem sonkájáról, sajtjairól, szörpjeiről és csokoládéjáról is.
Számtalanszor halljuk: Budán lakni világnézet. Persze hogy az, hiszen diszkrét, már-már arisztokratikus bájával a világ bármelyik pontján megállná a helyét. De az egyedi izgalmak, a szaftos részletek mégis a pesti oldalon való bolyongásban rejlenek. Pest nem más, mint az Igazi Nagy Felfedezés. A VII. kerület pedig maga a lüktető történelem. Ezúttal a megújult Klauzál teret és környékét jártuk körbe.
Válla erős, fara csapott, végtagjai finom csontozatúak. Szépen göndörödő, többnyire szőke gyapjú takarja, akár egy birkát, pedig sertés ez, a javából. A magyar mangalica húsa ma már Amerikában is prémium termék.
Szerémségben egykor gyönyörű, gazdag magyar városok voltak. A legfontosabb Kamanc lehetett, amely már a XV. században vagy 150 kőházzal és színházzal is büszkélkedhetett. Ma pedig nem szabad kihagyni Kispiacot, ami igaz nem vásártér, de a sajtjai messzi földön ismertek.
Akár húsvéti parasztsonkára, akár Európa legjobb érlelt sonkáira vágyunk, A Sonkás boltjaiban megtaláljuk, amit keresünk. A Picanter Delikátbisztró a spanyol serranóban és ibericóban utazik, az etyeki Sonkamester pedig a hazai sonkakészítés újraélesztésén fáradozik. Sonkakörkép húsvét előtt, nem csak húsvétra.
Pénteken még kényelmesen lehetett sétálni a kézműves termékeket áruló asztalok között, szombaton és vasárnap hosszú sorok kígyóztak a Millenárison.
Két délvidéki borvidéket egyesít szellemiségében, miközben nemcsak visszaadja az egykoron híres Szerémi borvidék rangját, de olyan szőlőfajtákból készült borokkal lép a piacra, amelyekért a középkorban fejedelmek és királyok küldtek futárokat, no és erős szekereket persze, amelyek elbírják a hordókat. Maurer Oszkár igazán nem mondhatja, hogy nem született bele a jóba, igaz, a jóság útjának ösvényeit neki kellett kitaposnia.
„Meg lehet bolondulni, itt minden az evésről szól” – mondja Lajkó Félix.
A borász a Dukay-Sagmeister Borászat szerémségi furmintját egy régi magtár műteremmé és ínyencek házává átalakított épületében kóstoltatja. Mindeközben festőművész felesége, Laura nem csak ecsettel alkot: csukakaviárt kínál és páratlanul finom tiszai pontyot süt. Magyarkanizsai otthonukban beszélgettünk velük.