Turbógombóc és ereszfröccs
Harcsapaprikás és túrógombóc, szőlőlugas és jéghideg bor a jutalma annak, aki megmássza a Tagyon-hegyet.
Harcsapaprikás és túrógombóc, szőlőlugas és jéghideg bor a jutalma annak, aki megmássza a Tagyon-hegyet.
Megnyílt N28 Wine and Kitchen: ígéretük szerint finom ételeket és kuriózum bortételeket kínálnak majd.
Só nélkül azonban unalmas és élvezhetetlen az étel. És mit ér az élet, ha sótalan?
Újratervezés új tulajdonosokkal, új kínálattal.
Egyikük bankot vezetett, a másik majdnem futballista lett, és volt, aki a bulik miatt kis híján félbehagyta borászati tanulmányait. Végül mind visszakanyarodtak a szőlőhöz. A szülők letették az alapokat, de a fiatalokra vár a feladat, hogy világmárkává tegyék a bikavért és az egri csillagot.
A könnyű és nagyon finom nápolyi Digó-pizzákkal már eddig is találkozhattak azok, akik minőségi pizzára vágytak, most azonban állandó helyük lett a Kazinczy utcában.
Az Almalomb kulináris kitérő és találkozóhely a Mecsek lábánál. Illés Roland séf viszi konyhát.
Az újraterített 67Sigmában jártunk, ahol megtudtuk, hogyan lehet a törzsvendégből étteremtulajdonos, hogyan készül a fledermausból a rántott húsuk, és hogyan lehet udvarolni egy visszaküldött mosatlan tányérral.
Láttunk már négykezest: ketten nyomorognak a zongoránál és igazából senkinek sem jó, mindenki menne békében a saját hangszere mellé, klimpírozni a maga nyolcvannyolc billentyűjéhez. Vannak viszont olyan ritka esetek, amikor egy házibuli pianínóján elszabadul a pokol és négy kéz akkor boogie-t szögel bele a klaviatúrába, hogy Otis Spann szelleme megjelenik a fikusz mellett, a nappali sarkában.
Megkapta az Év Ifjú Séftehetségének járó díjat, és több évig egyedül vezette a MÁK bisztrót.
Tóth Zoltán tegezi méheit. A bábonymegyeri méhész nem akármilyen szakember: előbb filozófiadiplomát szerzett, és csak az egyetem elvégzése után tért vissza a méhek és a mézek birodalmába. Mint mondja, lenne mit tanulnunk az apró rovaroktól.
Rivalda és konyha. Jókai szerelme, a végzet asszonya hajnalban disznót etetett, kappant kopasztott, kofákkal alkudozott, majd megvizsgálta a piruló kalácsokat, beleszurkált a sistergő hurka-félékbe, kikészítette a derelyesarkantyút, a habszedőt, spékelni tanította a szobalányt. Este Gertrudis királynőnek öltözött, akinek mélyen zengő hangjáról Széchenyi István azt mondta: „A legszebb muzsika, amit hallottam valaha.”
A Velencei-tó adottságában hasonlatos a "nagy testvérhez", de kevésbé zsúfolt, autóval Budapestről fél óra alatt elérhető. A helyi gasztronómia sem merül már ki a part menti büfék kínálatában.
Ahogy a romantikus filmekben példálóznak vele, biztos sokunkban felötlött néhányszor, hogy vacsorapartnerünk fejére zúdítsuk a teli pohár vöröset. De sose tegyünk ilyet, két okból se. Elsőként azért, mert a jó bort kár pazarolni, rosszat meg ne kérjünk ki. Másodsorban pedig azért, mert a borfürdőnek számtalan előnyös hatása ismert, például simább, bársonyosabb lesz tőle a bőrünk.
Harcsapaprikás és túrógombóc, szőlőlugas és jéghideg bor a jutalma annak, aki megmássza a Tagyon-hegyet.
Só nélkül azonban unalmas és élvezhetetlen az étel. És mit ér az élet, ha sótalan?
Újratervezés új tulajdonosokkal, új kínálattal.
Az újraterített 67Sigmában jártunk, ahol megtudtuk, hogyan lehet a törzsvendégből étteremtulajdonos, hogyan készül a fledermausból a rántott húsuk, és hogyan lehet udvarolni egy visszaküldött mosatlan tányérral.
Láttunk már négykezest: ketten nyomorognak a zongoránál és igazából senkinek sem jó, mindenki menne békében a saját hangszere mellé, klimpírozni a maga nyolcvannyolc billentyűjéhez. Vannak viszont olyan ritka esetek, amikor egy házibuli pianínóján elszabadul a pokol és négy kéz akkor boogie-t szögel bele a klaviatúrába, hogy Otis Spann szelleme megjelenik a fikusz mellett, a nappali sarkában.
Tóth Zoltán tegezi méheit. A bábonymegyeri méhész nem akármilyen szakember: előbb filozófiadiplomát szerzett, és csak az egyetem elvégzése után tért vissza a méhek és a mézek birodalmába. Mint mondja, lenne mit tanulnunk az apró rovaroktól.
Rivalda és konyha. Jókai szerelme, a végzet asszonya hajnalban disznót etetett, kappant kopasztott, kofákkal alkudozott, majd megvizsgálta a piruló kalácsokat, beleszurkált a sistergő hurka-félékbe, kikészítette a derelyesarkantyút, a habszedőt, spékelni tanította a szobalányt. Este Gertrudis királynőnek öltözött, akinek mélyen zengő hangjáról Széchenyi István azt mondta: „A legszebb muzsika, amit hallottam valaha.”
A Velencei-tó adottságában hasonlatos a "nagy testvérhez", de kevésbé zsúfolt, autóval Budapestről fél óra alatt elérhető. A helyi gasztronómia sem merül már ki a part menti büfék kínálatában.
Ahogy a romantikus filmekben példálóznak vele, biztos sokunkban felötlött néhányszor, hogy vacsorapartnerünk fejére zúdítsuk a teli pohár vöröset. De sose tegyünk ilyet, két okból se. Elsőként azért, mert a jó bort kár pazarolni, rosszat meg ne kérjünk ki. Másodsorban pedig azért, mert a borfürdőnek számtalan előnyös hatása ismert, például simább, bársonyosabb lesz tőle a bőrünk.
Egyikük bankot vezetett, a másik majdnem futballista lett, és volt, aki a bulik miatt kis híján félbehagyta borászati tanulmányait. Végül mind visszakanyarodtak a szőlőhöz. A szülők letették az alapokat, de a fiatalokra vár a feladat, hogy világmárkává tegyék a bikavért és az egri csillagot.