A Tagyon birtok ugyan egész évben várja a vendégeket, az igazi nyüzsgés nyáron és koraősszel van a Nivegy-völgy Zánkára és a Balatonra néző részén. Odatalálni nem nehéz, csak a kemencében sülő ételek illatát kell követni.

Zánka és Szentantalfa között, a Hegyestű szomszédságában ilyenkor amerre a szem ellát, zöldellnek a szőlők, a borosgazdák pedig már lassacskán a szüretre készülődnek. A dűlőutakon még nincs nagy forgalom, akik Tagyon szőlőit járják, célirányosan teszik. A Magyar Konyha Balatoni Gasztrokalauzával felszerelkezve könnyű megtalálni a Tagyon Birtokot is, ahová nem csak a borok, hanem az ételek miatt is sokan betérnek.

A Nivegy-völgy borászai – egészséges lokálpatriotizmustól fűtve – egybehangzóan állítják, hogy a környék adottságai bortermelés tekintetében jobbak sok más balatoni területénél. Így véli Kartaly Attila is, aki tíz éve kezdett borkészítésbe Tagyonban, ahol nem csak pincét, hanem vendégházakat és a tóra néző, barátságos vendéglátóhelyet is létrehozott.

A Rizlingszilvánira, Szürkebarátra, Zengőre és természetesen Olaszrizlingre épülő borsor mellé pedig friss alapanyagokból, egyszerű de színvonalas, magyaros hangulatú konyhát visznek, ebben a szezonban Szabó Zoltán séf vezetésével.

Zoltán külföldi, budapesti és révfülöpi éttermekből hozott tapasztalataival színezi a Tagyon birtok kínálatát, bátran használja a konyha melletti fűszerkert növényeit, az ételek legfőbb alapanyagait pedig igyekszik a környékből összevadászni.

A harcsa, amit még sokat emlegetünk

A nagy kánikula utáni enyhülésben, friss vasárnap délután érkeztünk Tagyonba, ahol akkor is van mozgás, amikor látszólag kevesen vannak az étteremben. A birtok mellett halad el ugyanis a Kéktúra útvonala, és bringásokból is akadnak kitartóbbak, akik feltekernek a hegyre.

Kartaly Attila azt mondja, a kacsamájpástétom levehetetlen az étlapról, így mi is azzal kezdünk. Megállapítjuk, hogy semennyire nem nyári fogás, hiszen nagyon kiadós, a lilahagymalekvár, a pirított kalács és a kacsamáj hidegebb időben is nehéz. Azt viszont nehéz lenne vitatni, hogy aki borozni érkezik, ahhoz ez kiváló korcsolya.

Ellensúlyozva mindezt szándékosan fordulunk a vegán étel, a zellersteak felé, amely a többi fogáshoz képest elég karcsú főételnek bizonyul. Az ízek cserébe igen intenzívek, ugyanis az egyébként szuperül füstösre grillezett zeller mellé cékla, pisztácia és édesburgonya püré a köret. Íz- és színpompás fogás, ami után először úgy érzi a vendég, hogy szó sem lehet további kóstolgatásról, de Tagyonban szalad az idő, és két verjus fröccs után engedünk a rábeszélésnek, és megkóstoljuk a harcsapaprikást is.

Ez jó döntésnek bizonyul. Egyszerű ételről van szó, amelyet sajnos talán épp emiatt nem tudnak sok helyen tisztességesen elkészíteni. Nos, akinek nem sikerül, azt Szabó Zoltánhoz kellene elküldeni tanulni! A harcsa nem esik szét, a szaft igen gazdag, a túrós csusza pedig tisztességesen lepirított, rengeteg a ropogós szalonnapörc, és természetesen kapor is van benne bőségesen. Így kell ezt csinálni!

A birtok túrógombócát - vagy ahogy Attila hibatkozik rá: turbógombóc - pedig a fűszerezés és a mellé kínált házi sárgabaracklekvár teszi érdekessé. A gombócokban lime, tálaláskor a már emlegetett fűszerkert friss mentája extra frissességet ad a fogásnak.

Felcsaphatunk szüreti munkásnak is

Amíg mi vacsorázunk, szépen lassan megérkeznek az aznap esti vendégek. A házigazda mindenkivel vált pár szót, mesél a birtokról – itt ez szerves része a programnak. Ahogy a pincelétogatás is: aki szeretné, megnézheti hol készül a Habzsi gyöngyözőbor, a fröccsözéshez is szuper RSZ (Rizlingszilváni), a Hegybor vagy a birtok Balatonbora – utóbbi kettő természetesen Olaszrizlingből.

Tagyonban a szőlőhegyen hat apartman áll a vendégek rendelkezésére, így aki egy borozós vacsoránál hosszabb ideig maradna, a szállás is megoldott. Várhatóan szeptemberben pedig nyitott szüret is lesz a birtokon, amely kemencében készülő ételekkel, szőlőszedéssel és -préseléssel bor- és mustkóstolással lesz teljes, több napos program.