Megjelent a májusi Magyar Konyha!
Címlapon: Szabi, a pék kakaóscsigái
A Decanter májusi száma a magyar borokkal ismerteti meg a világ borfogyasztóit.
Most van szezonja, ezért paradicsomot ültet Borbás Marcsi, Farkas Richárd és Vajda Józsi is, méghozzá elfelede
A hazai borvilág megkerülhetetlen alakja. Férjével, Rohály Gáborral negyed évszázada teremtették meg azt a nyelvet, amelyen máig mindenki a borról beszél. Fény utcai piaci sétánk során kiderül, miért ígéretes Tokaj „fellépése”, s egyelőre miért zavaros a „lecsengése”. Mészáros Gabriellától azt is megtudjuk, hogy még Krúdy sem tévedhetetlen, Hamvas pedig félreértett szerző.
A világ ötven legjobb éttermét rangsoroló listán egyetlen olyan város szerepel, amely két hellyel is ott van az első 15-ben. Nem, nem Párizs vagy Tokió, nem is valamelyik baszk vagy skandináv település, hanem Lima, Peru fővárosa. Az országé, amely kulinárisan sokáig leginkább arról volt ismert, hogy a tengerimalacok arrafelé nem végelgyengülésben halnak meg.
Tavasszal különösen jólesnek a friss zöld növények, várjuk az idei, zsenge spenótot és sóskát. De ha bővíteni szeretnénk a választékot, kipróbálhatjuk a kevés helyen, viszont egész évben elérhető thai–vietnami zöldségeket és fűszernövényeket – nem csak thai vagy vietnami fogásokhoz.
Egyszer elzarándokolt a Himalájába, és hatputtonyos tokaji aszúval ünnepelte, hogy feljutott a csúcsra. Nála a borkészítés valóban kézműves, a személyes jelenlét a leghathatósabb eszköze. Hisz a száraz furmintban, de Tokaj jövőjét szerinte a múltjára kellene építeni: a késői szüretelésű borokra, az édes szamorodnira és persze az aszúra. Homonna Attilánál jártunk Erdőbényén.
A Magyar Konyha több mint száz termelőt mutatott be az elmúlt öt évben, s másodszor díjazta közülük a három legkiválóbbat. Ezúttal az egykori Forma–1-es pilóta, a Baumgartner család mangalicasonkáját, Szomor Dezső szürkemarha-szalámiját és Csóll Péter Stühmer szaloncukrát tüntettük ki a Larus étteremben – velük ismerkedhet meg e szám hasábjain.
Most van szezonja, ezért paradicsomot ültet Borbás Marcsi, Farkas Richárd és Vajda Józsi is, méghozzá elfelede
A hazai borvilág megkerülhetetlen alakja. Férjével, Rohály Gáborral negyed évszázada teremtették meg azt a nyelvet, amelyen máig mindenki a borról beszél. Fény utcai piaci sétánk során kiderül, miért ígéretes Tokaj „fellépése”, s egyelőre miért zavaros a „lecsengése”. Mészáros Gabriellától azt is megtudjuk, hogy még Krúdy sem tévedhetetlen, Hamvas pedig félreértett szerző.
A világ ötven legjobb éttermét rangsoroló listán egyetlen olyan város szerepel, amely két hellyel is ott van az első 15-ben. Nem, nem Párizs vagy Tokió, nem is valamelyik baszk vagy skandináv település, hanem Lima, Peru fővárosa. Az országé, amely kulinárisan sokáig leginkább arról volt ismert, hogy a tengerimalacok arrafelé nem végelgyengülésben halnak meg.
Egyszer elzarándokolt a Himalájába, és hatputtonyos tokaji aszúval ünnepelte, hogy feljutott a csúcsra. Nála a borkészítés valóban kézműves, a személyes jelenlét a leghathatósabb eszköze. Hisz a száraz furmintban, de Tokaj jövőjét szerinte a múltjára kellene építeni: a késői szüretelésű borokra, az édes szamorodnira és persze az aszúra. Homonna Attilánál jártunk Erdőbényén.
A Magyar Konyha több mint száz termelőt mutatott be az elmúlt öt évben, s másodszor díjazta közülük a három legkiválóbbat. Ezúttal az egykori Forma–1-es pilóta, a Baumgartner család mangalicasonkáját, Szomor Dezső szürkemarha-szalámiját és Csóll Péter Stühmer szaloncukrát tüntettük ki a Larus étteremben – velük ismerkedhet meg e szám hasábjain.