Kivallatjuk Scherer Pétert, hogyan készíti híres lecsóját, Gianni pedig ezúttal Lazio konyháját mutatja be.
Az étel, amelyért Prága, Graz és Budapest is rajong, mégsem akarták, hogy megkóstoljuk.
Most van szezonja, ezért paradicsomot ültet Borbás Marcsi, Farkas Richárd és Vajda Józsi is, méghozzá elfelede
A hazai borvilág megkerülhetetlen alakja. Férjével, Rohály Gáborral negyed évszázada teremtették meg azt a nyelvet, amelyen máig mindenki a borról beszél. Fény utcai piaci sétánk során kiderül, miért ígéretes Tokaj „fellépése”, s egyelőre miért zavaros a „lecsengése”. Mészáros Gabriellától azt is megtudjuk, hogy még Krúdy sem tévedhetetlen, Hamvas pedig félreértett szerző.
A világ ötven legjobb éttermét rangsoroló listán egyetlen olyan város szerepel, amely két hellyel is ott van az első 15-ben. Nem, nem Párizs vagy Tokió, nem is valamelyik baszk vagy skandináv település, hanem Lima, Peru fővárosa. Az országé, amely kulinárisan sokáig leginkább arról volt ismert, hogy a tengerimalacok arrafelé nem végelgyengülésben halnak meg.
Tavasszal különösen jólesnek a friss zöld növények, várjuk az idei, zsenge spenótot és sóskát. De ha bővíteni szeretnénk a választékot, kipróbálhatjuk a kevés helyen, viszont egész évben elérhető thai–vietnami zöldségeket és fűszernövényeket – nem csak thai vagy vietnami fogásokhoz.
Egyszer elzarándokolt a Himalájába, és hatputtonyos tokaji aszúval ünnepelte, hogy feljutott a csúcsra. Nála a borkészítés valóban kézműves, a személyes jelenlét a leghathatósabb eszköze. Hisz a száraz furmintban, de Tokaj jövőjét szerinte a múltjára kellene építeni: a késői szüretelésű borokra, az édes szamorodnira és persze az aszúra. Homonna Attilánál jártunk Erdőbényén.
A Magyar Konyha több mint száz termelőt mutatott be az elmúlt öt évben, s másodszor díjazta közülük a három legkiválóbbat. Ezúttal az egykori Forma–1-es pilóta, a Baumgartner család mangalicasonkáját, Szomor Dezső szürkemarha-szalámiját és Csóll Péter Stühmer szaloncukrát tüntettük ki a Larus étteremben – velük ismerkedhet meg e szám hasábjain.
Az étel, amelyért Prága, Graz és Budapest is rajong, mégsem akarták, hogy megkóstoljuk.
Most van szezonja, ezért paradicsomot ültet Borbás Marcsi, Farkas Richárd és Vajda Józsi is, méghozzá elfelede
A hazai borvilág megkerülhetetlen alakja. Férjével, Rohály Gáborral negyed évszázada teremtették meg azt a nyelvet, amelyen máig mindenki a borról beszél. Fény utcai piaci sétánk során kiderül, miért ígéretes Tokaj „fellépése”, s egyelőre miért zavaros a „lecsengése”. Mészáros Gabriellától azt is megtudjuk, hogy még Krúdy sem tévedhetetlen, Hamvas pedig félreértett szerző.
A világ ötven legjobb éttermét rangsoroló listán egyetlen olyan város szerepel, amely két hellyel is ott van az első 15-ben. Nem, nem Párizs vagy Tokió, nem is valamelyik baszk vagy skandináv település, hanem Lima, Peru fővárosa. Az országé, amely kulinárisan sokáig leginkább arról volt ismert, hogy a tengerimalacok arrafelé nem végelgyengülésben halnak meg.
Egyszer elzarándokolt a Himalájába, és hatputtonyos tokaji aszúval ünnepelte, hogy feljutott a csúcsra. Nála a borkészítés valóban kézműves, a személyes jelenlét a leghathatósabb eszköze. Hisz a száraz furmintban, de Tokaj jövőjét szerinte a múltjára kellene építeni: a késői szüretelésű borokra, az édes szamorodnira és persze az aszúra. Homonna Attilánál jártunk Erdőbényén.
A Magyar Konyha több mint száz termelőt mutatott be az elmúlt öt évben, s másodszor díjazta közülük a három legkiválóbbat. Ezúttal az egykori Forma–1-es pilóta, a Baumgartner család mangalicasonkáját, Szomor Dezső szürkemarha-szalámiját és Csóll Péter Stühmer szaloncukrát tüntettük ki a Larus étteremben – velük ismerkedhet meg e szám hasábjain.
