Legkevésbé a minőségéről volt híres egykor a Balatoni világos. Mégis ezt a sört itták a nyaralók Balatonakarattyától Keszthelyig a strandon, az üdülőben, pecázás és szalonnasütés közben, pingpong után és helyett. Már, amikor kapható volt.

„Általában elégedett vagyok az árukínálattal, néhány helyet kivéve, ahol nem volt sör. De ez sem igazi hiány, mert ha egy helyen nyolcféle lehet, akkor máshová is kellene jutnia. Ha nem is Balatoni Világosnak – az csak álom –, de minőségi sörnek mindenképpen.”

1984-et írunk, ekkor már 28 éve gyártják a Balatoni Világost, ám a balatonfüredi 823-as számú ABC-ben (élelmiszerbolt) még mindig „csak álom” ez a sör. Ha élelmiszereket kellene sorolni, amelyek a szocialista hiánygazdaság szimbólumaivá váltak, a legtöbben jó eséllyel a banánt, narancsot, bizonyos húsárukat, esetleg a hazai halat említenék. Valószínűleg nem sokaknak jutna eszébe a Balatoni Világos sör, holott a rendszerváltásig gyakorlatilag nem volt olyan év (és főleg nyár), hogy minden igényt ki tudtak volna szolgálni. 

Pedig a szóban forgó 1984-es esztendőben például a hordós és palackos változatból összesen 950 ezer hektolitert gyártott a Nagykanizsai Sörgyár. Azaz nemcsak a balatoni és dunántúli célközönségnek, hanem minden egyes magyar embernek (csecsemőtől az aggig) majdnem 10 liter jutott volna belőle.

Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Hullámzó Balatoni

S hogy mi volt e sörital sikerének titka? Egészen biztosan nem a minősége. „A megyében többfelé palackozott Balatoni sör töltőgépei elöregedtek, az üvegek higiénikus mosását nem tudták biztosítani. Gyakran talált a sörfogyasztó az italban oda nem illő maradványokat” – sorolta a problémákat a Somogy Megyei Hírlap 1985-ben. Az oda nem illő maradványok alatt olykor bizony döglött egeret kellett érteni, a töltésre váró üres üvegek kezelése ugyanis szintén hagyott némi kívánnivalót maga után. 

A Balatoni Világosnak a hőkezeléssel (pasztőrözéssel) történő fertőtlenítését is csak ekkortájt sikerült megoldani. Addig a hazai söriparban átlagosnak mondható 20 nappal szemben mindössze 8 nap volt a szavatossági ideje. Hozzá kell tenni, hogy az egérmentes szériák sem voltak az igaziak. A hatalmas kereslet miatt gyorsan forgott a gyárban a készlet, az érlelés idejét így gyakorlatilag az határozta meg, hogy mikor kellett a szállítmányt útnak indítani. Így bár hivatalosan 1–6 hónapos érlelést kommunikáltak az illetékesek, a valóságban ez általában 8 napot jelentett. Nem sokat nyomott tehát a latban, hogy a Nagykanizsai Sörgyárban az ászok pincét amúgy osztrák szakemberek építették. (1955 májusáig Ausztria keleti fele és Bécs jelentős része szovjet megszállás alatt állt). Ehhez jött még az alacsony szárazanyag-tartalom, valamint a 3 százalék alkohol, így sokan valóban szinte víz helyett itták. 

Fotó: Fortepan/Slachta Krisztina

Nem is jöhetett ki ebből más, mint gyatra eredmény a magyar sörök 1972-es összehasonlító tesztjén. A Balatoni Világos az utolsó előtti helyen végzett 73 megszerzett ponttal a maximális százból, miközben a Nagykanizsai Sörgyár második leggyengébben szerepelt tétele 84 pontot kapott.

Életérzést közvetített

„A népszerűségi listán mégis töretlenül állt a Balatoni, mert a Nagykanizsai Sörgyár körzetében hasonló áron nem kapott mást a fogyasztó” – adott egészen prózai magyarázatot a sikerre a már idézett Somogy Megyei Hírlap. 1956-os indulásakor a Balatoni Világos 3,30 forintba került, kőbányai társával együtt messze ez volt a legolcsóbb a piacon. Olyannyira, hogy amikor a boltban kifogyott, sokan a cukrászdákban, éttermekben vették meg otthonra – még az 50 százalékos vendéglátóipari felárral is megérte.

Minden hibája ellenére a Balatoni Világos a balatoni életérzés szerves része volt. A nyaralók Balatonakarattyától Keszthelyig itták: a strandon a napon, az esőben az üdülőben, pecázás közben, szalonnasütés közben, pingpong után és helyett, vagy csak úgy.

A magyar tenger kedvenc frissítőjének csillaga egyébként éppen az 1980-as évek közepén kezdett hanyatlani. Nem függetlenül attól, hogy Nagykanizsa közben megvette a német Holsten sör licencét. A rendszerváltás után a Balatoni Világos még átesett egy ráncfelvarráson, ám a Nagykanizsai Sörgyár 1999-es leállása megpecsételte a sorsát. A 2000-es években a márkatulajdonos Dreher még megpróbálta feltámasztani, de ez már végképp kérészéletűnek bizonyult.

Borítókép: Fortepan/Inkey Tibor