A globális környezeti- és klímaválság súlyosbodásával világszerte erősödik a fenntarthatósági szemlélet, amely már régóta központi szerepet játszik a Paksi Atomerőmű számára is. A fenntarthatóság nem csupán a vállalat, de számos dolgozója számára is központi kérdés. Így van ez Iványi Krisztina kommunikációs főszakértő, az ÚJRA!Alkotó Energia magazin ötletgazdája esetében is, akinek a saját otthona felújítása során megismert fenntartható megoldások lehetőségeit felismerve pattant ki fejéből az Alkotó Energia program ötlete. Hasonló értékeket képvisel és követ dr. Kovács Antal kommunikációs igazgató is, aki nagycsaládosként és aktív sportolóként is elkötelezett a környezet és a természet védelme, de a közösségek fejlesztése iránt is.

Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. több tekintetben is kivételes eleme a hazai energiarendszernek. Az erőmű a teljes országos fogyasztás nagyjából harmadát fedező, szén-dioxid-kibocsátás mentes, időjárástól és napszaktól független stabil, biztonságos áramtermelésével nélkülözhetetlen szerepet tölt be az ellátásbiztonság fenntartásában, a klímavédelmi célok elérésében, valamint az Európában legalacsonyabbnak számító lakossági áramárak biztosításában. Mindemellett számos további módon, például a társadalmi szemléletformálás és edukáció támogatásával is elősegíti a fenntarthatóság szempontjainak térnyerését. Erről beszélgettünk Iványi Krisztinával, a Paksi Atomerőmű kommunikációs főszakértőjével, az ÚJRA!Alkotó Energia magazin ötletgazdájával és dr. Kovács Antallal, az erőmű kommunikációs igazgatójával, a Tájékoztató és Látogatóközpont vezetőjével.

- Hogyan gondoltok saját munkátok jelentőségére a fenntartható gazdaság felé vezető úton?

Iványi Krisztina: A Paksi Atomerőmű nem "csupán" mint az ország legjelentősebb, és klímabarát módon termelő erőműve veszi ki a részét e feladatból, hanem lehetőségeihez képest az energetika területén túl is igyekszik választ adni a kihívásra. Mi egyrészt tevőlegesen is hozzájárulunk a levegőtisztaság védelméhez, másrészt igyekszünk erre bíztatni másokat is, úgy, hogy segítséget és ötleteket is adunk ahhoz, hogyan lehet fenntarthatóbbá tenni a hétköznapi életet. Az egyének számára is elérhető fenntarthatósági megoldások személyes megtapasztalása ültette el bennem az Alkotó Energia program ötletét is, amit aztán Anti támogatásával sikerült is valóra váltani.

Dr. Kovács Antal: Munkánkkal egyfajta küldetést valósítunk meg, hiszen a Paksi Atomerőmű pótolhatatlan az ország karbonsemleges energiaellátásában. Az atomenergia a megújuló energiaforrások mellett világszinten is fontos eszköz a globális felmelegedés elleni küzdelemben. Ha komolyan gondoljuk a következő generációk jövőjéért való felelősségünket, akkor a világ gyorsan növekvő energiaigényét olyan tiszta, környezetbarát és megbízható technológiákkal kell kielégítenünk, mint a nukleáris energia. Ezért is örültem nagyon, amikor Krisztina bemutatta az Alkotó Energia ötletét, mert olyan társadalmi fontosságú ügyet tudunk támogatni ezzel, aminek létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, és ami tökéletesen illeszkedik a saját, klímabarát tevékenységünkhöz is.

- Milyen megfontolás vezérelt az Alkotó Energia program és az ÚJRA! magazin megalapításakor?

IK: A Paksi Atomerőmű Alkotó Energia programját azzal a szándékkal indítottuk el 2016-ban, hogy a meglévő értékek megőrzésének elősegítése révén támogassuk a környezettudatosságot és a hulladéktermelés csökkentését. A kezdeményezés fókuszában a Csináld magad! mozgalom eszméjét állt, amit az évek alatt milliókhoz sikerült közelebb vinni az országos bútorfestő és újrahasznosítási alkotói pályázatokkal, később pedig a legjobb alkotások példaként való bemutatását célul tűző ingyenes magazinnal is. Az ÚJRA!Alkotó Energia magazin úgy igyekszik fontos szerepet vállalni a fenntarthatósággal, tudatos életmóddal, illetve az újrahasznosítással kapcsolatos információk átadásában és a közösségek fejlesztésében, hogy próbál „piciben”, hétköznapi emberek hétköznapi dolgait példaként megmutatva beszélni ezekről a „nagy”, sokszor önmagunktól távolállónak érzett dolgokról. Igyekszünk teret adni olyan alkotóknak, művészeknek, vállalkozásoknak is, akik a tudatosság, fenntarthatóság jegyében alkotnak, hogy ezek által is ötletekkel, inspiráló gondolatokkal, megvalósult példákkal szolgáljunk az olvasóknak.

- Miért tartod fontosnak, hogy az energetikai témán túlmenően is beszélj a fenntarthatóságról?

IK: A környezet – vegyük csak az időjárást – nap mint nap figyelmeztető jeleket küld, amelyek arra intenek, hogy át kell gondolnunk, mire van szükségünk, hogyan használjuk fel erőforrásainkat. Ez a téma túlmutat az energetikán, hiszen az élet számos területét érinti, az áram, a gáz takarékos használata pedig már része a köztudatnak. Innen kellene továbblépnünk, és ezt a szemléletet minden másra is kiterjeszteni. A fenntarthatóság ügyét szórakoztató és hasznos hobbi formájában is támogathatjuk, hiszen a tehetetlenség érzése nem szükségszerű. Az önmagunkkal való fenntartható bánásmód része, hogy hasznos új dolgokat tanulunk, az új tudást hasznosítva alkotunk, értéket hozunk létre. Ennek pozitív mentális hatása van, és az új kapcsolatok révén a közösségek fejlődéséhez is hozzájárulhatunk.

- Anti, hol látod az atomenergia helyét a jövő fenntartható energiarendszerében?

KA: Napjaink egyre égetőbb kérdése, hogy a világ növekvő energiaigényét miként lehet fenntartható módon kielégíteni. A villamosenergia-felhasználás gyorsan emelkedik, amit az elektromos autók és árammal működő fűtési rendszerek terjedése is felerősít. Az időjárásfüggő megújuló energiaforrások fontosak, de nem elegendők a fosszilis források kiváltásához. A tiszta, kiszámítható energiát folyamatosan biztosító atomerőművek építése létfontosságú. A nukleáris energiatermelés előnyeit jól példázza a Paksi Atomerőmű működése: az üzemanyagként használt urán nagy energiasűrűsége miatt viszonylag kis helyen sok energiát tudunk előállítani, miközben károsanyag-kibocsátásunk megközelítőleg nulla. Az erőmű a lakosság energiaellátását zsinóráramként biztosítja. A folyamatos fejlesztések pedig a Paksi Atomerőművet Európa egyik legbiztonságosabb létesítményévé tették, amely például egy Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengést is kibírna.

- Mik a tapasztalataid, hogyan fogadják az elhangzottakat az előadásaid hallgatói és az atomerőmű látogatóközpontjának vendégei?

KA: A múzeum és a látogatóközpont évente kb. negyvenezer látogatót fogad, köztük olyanokat is, akik nem támogatják az atomenergia alkalmazását. Vendégeinket teljes őszinteséggel tájékoztatjuk minden részletről, és bátorítjuk őket, hogy kérdezzenek bármit. A leggyakoribb kérdés az szokott lenni, kell-e félni az atomerőműtől. Erre azt szoktuk válaszolni, hogy mi, akik az erőműben dolgozunk, itt élünk az erőmű közvetlen szomszédságában. Itt van a családunk, az otthonunk. Amikor bejövünk dolgozni – vasárnap is, Karácsonykor is, éjszaka is -, úgy végezzük a munkánkat, hogy a saját életünk és értékeink lebegnek a szemünk előtt: amikor ezekre vigyázunk, az egész országra vigyázunk. Az atomerőműben dolgozók értik a dolgukat, tudatában vannak a saját felelősségüknek, megfelelően képzettek és tapasztaltak ahhoz, hogy egy ilyen veszélyes üzemet működtessenek: ez az egyik legfontosabb garanciája a Paksi Atomerőmű biztonságos működésének.