Ezt kóstold meg! – kínálgatja Laczkó Attila a szedret a Börzsöny háta mögött. Kemencére tartva, Hont felől könnyű véletlenül átmenni a határon, annyira közel van, a szlovák oldalon mégsem foglalkoztak soha komolyabban málna és szedertermesztéssel. Vámosmikola, Perőcsény és Kemence viszont messze földön erről volt híres. Az egykori ültetvényekből mára alig maradt valami.

Laczkó Attila családjának élete összefonódott a málnával és a szederrel. Édesanyjáék még erdei málnával kezdték, csak később, a hatvanas–hetvenes években jöttek a nemesített változatok. „Itt mindenki ezzel foglalkozott, nem is nagyon volt más lehetőség” – mutat körbe Attila. A Börzsöny erdei klímáját kedvelte a málna, szépen teremtek a nagy- és kismarosi helyi fajták, később pedig a jóval nagyobb szemű, tovább nemesített, fertődi változat. Akkoriban a szederrel még csak kísérleteztek, kiemelkedő minőséget produkált, mégsem igazán próbálkozott vele Attilán kívül senki. Mára pedig egészen megváltozott a táj.

Ötkor indul a műszak

Magyarország a kilencvenes évek végén még meghatározó európai málnatermelő volt, mára azonban országos szinten csupán néhány tíz hektáron találni ültetvényeket. Az okok között van a klímaváltozás, de ennél is nagyobb probléma a gyümölcs kézi betakarításának magas költsége és a munkaerő hiánya.

„Rendkívül nehéz ma olyan embereket találni, akik hajlandók reggel ötkor kijönni málnát vagy szedret szedni. Mert mi akkor kezdünk, és délelőtt tíz óra magasságában be kell fejeznünk, mert akkorra már 35-40 fokos a gyümölcs maghőmérséklete, szinte leolvad a száráról.”

A régebbi időkben gyakran annyira jó volt a termés, hogy egy gyakorlott munkás egy nap alatt ötven kiló gyümölcsöt is le tudott szedni. Az utóbbi években ez tíz kiló körüli mennyiség, az órabérek pedig csak növekednek. Szép lassan annyira megdrágult a termesztés, hogy eltűntek a nagyobb felvásárlók. Inkább az olcsóbb lengyel ribizli, málna és szeder kerül a piacra, aminek közel sincs olyan íze, mint a börzsönyinek, de jóval kedvezőbb áron, nagy mennyiségben termeszthető.

Forró szél

Pedig a lengyel termelők is jobbára ezekkel a fajtákkal dolgoznak, ám ott kevesebb a napsütéses órák száma, így nem lesz olyan édes a gyümölcs, igaz, hűvösebb is van, ezért nem ég el a kánikulában. „Az idei extrém forróságot semmi nem bírja: 17 százalékos páratartalom mellett volt 39 fokos hőség júniusban, ehhez jött a 40-50 kilométer/órás szél, napokon keresztül. Mintha hajszárítóval fújtam volna a növényeket – mutatja a csontszáraz töveket Attila. – És ez nem csak az idei termés nagy részét vitte el, jövőre is kevesebb szeder lesz, mert a jövő évi hajtások sem tudtak kellőképp kifejlődni.”

A szedernek a málnához hasonlóan a tavaszi csapadék lenne fontos – tudjuk meg –, de egy jó 20-30 cm-es téli hó alapozná meg az egészséges növekedést. A tavaszi esők hatására megdagadt szemek a nyári napsütésben érnek be, majd a szeptember–októberi csapadék már a jövő évi tartalékot jelentené a növénynek. Amikor ez összejön, egy száron másfél-két kiló gyümölcs is megterem.

„Kutat akartam fúratni, hogy abból öntözhessek, de nem tudta megoldani a mester, mert itt 45 méterre kellene lejutni a vízhez, 30 méternél pedig van egy olyan vulkáni sziklaréteg, amit szinte lehetetlen átfúrni. A Börzsönynek ez a része fennsík. A régi erdészek azt mondták, hogy a hegységnek az egykori vulkánjai miatt van egy olyan elektromos kisülése, ami nem engedi ide az esőket. Nem tudom, hogy ebben van-e igazság, de néha úgy tűnik, nagyon is.”

Frissesség

Körbenézve Laczkó Attila mintegy másfél hektáros földjének környékén, a szomszédok szemmel láthatóan már régen felhagytak a gyümölcstermesztéssel, csak ő bízik abban, hogy sikeresen túljut majd a kihívásokon. „Ha jövőre jöttök, már kóstolhatjátok az újonnan telepített töveken termő gyümölcsöket” – mutatja a Fertődről szerzett, szárazságtűrő növényeket. Ezek negyven évvel ezelőtti, börzsönyi szaporítóanyagból létrehozott klónok, amelyek sokkal jobban tűrik a hőingadozásokat és a szélsőséges időjárást. Ráadásul a szeder – a málnához hasonlóan – nehezen tárolható és szállítható. Ha leszedik, aznap el kell adni, különben tönkremegy. A bolti gyümölcs szüret után megjárja a nagybani piacot, legjobb esetben csak másnap kerül a boltokba. Ezzel szemben Attiláék hajnalban leszedik, reggel nyolckor már szállítják, kilencre a piacon, vagy a Farm2Fork hűtőiben van. „A legtöbbet Esztergomba visszük, a termelői piacra. Így közvetlenül tudjuk kiszolgálni a vásárlókat az aznapi, friss gyümölccsel” – ezáltal a minőség és az ár is verhetetlen.

Attila szerint a bogyós gyümölcsök hazai termesztése korántsem reménytelen, sőt! Fajtaszelekcióval, öntözéssel, korszerű technológiák bevetésével, sok munkával, de elérhető a siker. Mindent kézzel végeznek, szeretnék behálózni az ültetvényt, és nem adják fel azt sem, hogy öntözőrendszert alakítsanak ki. Ehhez jelenleg semmilyen támogatásra nem számíthatnak, pedig a háló az UVA- és UVB-sugárzástól is véd, az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, enélkül valóban nem létezhetnek többé ezek a bogyós gyümölcsök a környéken.

Hobbi

Attila hatóságnál dolgozik, gyakran éjszakai műszakban, napi 12 órában. Közben másfél hektáron, a felmelegedéssel, kártevőkkel, szárazsággal és sokszor a bürokráciával megküzdve termeszt olyan szedret, amelyet Michelin-csillagos éttermek vásárolnak. Hobbinak egy kicsit sok, nem? – kérdezzük, mire megingathatatlan optimizmussal, mosolyogva mutatja a helyet, ahol „ősszel beültetünk még egy hektárt”. „Azt szokták mondani, hogy a parasztembernél optimistább nincsen” – teszi hozzá, és a miérteket tényleg mindenki megérti, aki megkóstolja a börzsönyi szedret.

Laczkó Attila szeptemberben a SVÉT – Stílusos Vidéki Éttermiség tatai rendezvényén vette át a Magyar Konyha Termelői Díját. A díjban évente három-három olyan termelő részesül, akik kiemelkedő termékeikkel hozzájárulnak a hazai alapanyagok minőségének javulásához.