Cukrászsegéd-képzés angol nyelven Budapesten
Egyedülálló módon angol nyelven indult államilag akkreditált cukrászsegédrészszakma-képzés.
Egyedülálló módon angol nyelven indult államilag akkreditált cukrászsegédrészszakma-képzés.
Mit ettek idén a séfek és cukrászok, mik voltak 2019-ben a legjobb vagy legemlékezetesebb falatok? Michelin-csillagok, szerviz előtti lángosozás a csapattal, na meg a legjobb péksütemények.
Ha augusztus vége, akkor Magyarország Tortája – ahogy minden évben, idén is megkóstoltuk. Természetesen a cukormentes párját is kikértük, hogy beszámolhassunk róla a Magyar Konyha olvasóinak.
A fermentálás nemzetközileg elismert szakértője, Oruga Hiraku látogatott el Magyarországra, ahol a 36 éves fermentáló designer a Culinary Institute of Europe-nál tartott előadást és miszókészítő workshopot.
A szemünkkel is eszünk, fontos, hogy néz ki az étel a tányéron, hisz a harmónia befolyásolja az étkezés élményét. Nem csak az íz számít, hanem az elrendezés, a tányér és a dekoráció is, hogy az összhang tökéletes legyen.
A kenyér nem csak a mindennapok fontos tápláléka, hanem szimbólum, szentség és csoda is egyben. Ahány vidék, annyiféle – mióta a pékipar sematizálta a piacot, számos hagyományról és metódusról elfeledkeztünk, sokan már azt sem tudják, milyen az igazi kenyér. Aki igazán finom tésztát akar, gyakran már otthon süt: a legegyszerűbb házi kenyérrel is óriási sikert arathatunk!
A kérdés, hogy mennyit megyünk vissza az időben – ha eléggé hátra tekintünk, azt látjuk, hogy az igazi jó fagylalt bizony tényleg pont úgy készül, mint mondjuk száz éve, a különbség a gépekben, a precíz tudásban és az új ízkombinációkban van.
Ha most nekiállnánk sorolni a tésztákat, talán holnapig sem végeznénk, annyifélét kínál a Föld. Minden tájegységnek megvannak a maga változatai: főzik, sütik, szárítják – hol önmagában eszik, hol egy komplex fogás részeként.
Leves nélkül lehet élni, de minek? Azonban, ha minden hétvégén csak húslevest kapunk, könnyen ráunhatunk. A Culinary Institute of Europe-ban tanultunk pár praktikát, hogy a leveseink sose legyen egysíkúak!
Az alaplé elengedhetetlen és univerzális. A jó konyha nem lehet meg nélküle, olyan, mint a lakásban a duct tape, a műhelyben a WD40, a garázsban meg a féktisztítóspray.
A fűszereket sokan úgy képzelik, hogy szárított növénymaradékok összegyűrt papírzacskóban, de a valóság ennél jóval színesebb - az ételek ízesítésére ennél sokkal több minden alkalmas.
Sokszor bele sem gondolunk, milyen fontosak a gabonafélék nem csak a hagyományos, hanem a modern táplálkozásban is. A cereáliák nagyjából az összes energiabevitelünk felét fedezik, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy vitamin-, ásványianyag- és rostforrásként is figyelemre méltók.
Amerikában nevelkedett Maki Stevenson, a budapesti Culinary Institute of Europe (CIE) alapítója.
Utoljára nagyanyám asztalán láttam galambot egyben. Megbabonáztak a fejek, ahogy tolluk nélkül várták, hogy harmincad magukkal beköltözzenek az udvari kemencébe. Mellet eszegetett az összes gyerek, combot szopogattak a felnőttek – jó idők voltak azok, kár, hogy ez a remek alapanyag szinte teljesen kiszorult a magyar háztartások gasztronómiájából.
„Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?” – ezt a kérdést, mint amolyan kötelező felvetést el kell sütni, de annyival most beljebb jutunk, hogy válasz is akad.
A hal büdös. A hal drága. A hal szálkás. A hal nem kapható a sarki boltban. A halat nem eszik meg a gyerekek. Ugye, ismerős kifogások – már mindegyiket hallottuk, minimum egyszer. Azonban mindre van egy válaszunk, sőt, igazából kettő. A hal finom és egészséges.
A hús: senkit sem hagy hidegen, egy köteg izom, kis zsír, máris dőlnek az érzelmek. Van, aki undorodik tőle, más gyűlöli és harcol ellene, de sokan simán csak imádjuk, fejet hajtva az átörökített ösztön parancsának.
A csalán csípését már észre sem vettem, a szúnyogok elém sem jöttek, meguntak, kerestek valami frisset, ismeretlent. Én meg húztam-vontam az ötvenméteres öntözőcsövet, hogy ledobhassam a fák alá.
Ha nem tudunk betonozni, hiába állunk neki egy építkezésnek. Ha nincs alap, elfut a ház alól a homok, elmossa a víz, elfújja a feltámadó szélvihar. A konyhában ugyanez a helyzet: ha az alaptechnikáink hiányosak, akkor korlátozzuk az elkészíthető ételek számát, vagy oda a kitűzött minőség.
Mit ettek idén a séfek és cukrászok, mik voltak 2019-ben a legjobb vagy legemlékezetesebb falatok? Michelin-csillagok, szerviz előtti lángosozás a csapattal, na meg a legjobb péksütemények.
A szemünkkel is eszünk, fontos, hogy néz ki az étel a tányéron, hisz a harmónia befolyásolja az étkezés élményét. Nem csak az íz számít, hanem az elrendezés, a tányér és a dekoráció is, hogy az összhang tökéletes legyen.
A kenyér nem csak a mindennapok fontos tápláléka, hanem szimbólum, szentség és csoda is egyben. Ahány vidék, annyiféle – mióta a pékipar sematizálta a piacot, számos hagyományról és metódusról elfeledkeztünk, sokan már azt sem tudják, milyen az igazi kenyér. Aki igazán finom tésztát akar, gyakran már otthon süt: a legegyszerűbb házi kenyérrel is óriási sikert arathatunk!
A kérdés, hogy mennyit megyünk vissza az időben – ha eléggé hátra tekintünk, azt látjuk, hogy az igazi jó fagylalt bizony tényleg pont úgy készül, mint mondjuk száz éve, a különbség a gépekben, a precíz tudásban és az új ízkombinációkban van.
Ha most nekiállnánk sorolni a tésztákat, talán holnapig sem végeznénk, annyifélét kínál a Föld. Minden tájegységnek megvannak a maga változatai: főzik, sütik, szárítják – hol önmagában eszik, hol egy komplex fogás részeként.
Leves nélkül lehet élni, de minek? Azonban, ha minden hétvégén csak húslevest kapunk, könnyen ráunhatunk. A Culinary Institute of Europe-ban tanultunk pár praktikát, hogy a leveseink sose legyen egysíkúak!
Az alaplé elengedhetetlen és univerzális. A jó konyha nem lehet meg nélküle, olyan, mint a lakásban a duct tape, a műhelyben a WD40, a garázsban meg a féktisztítóspray.
A fűszereket sokan úgy képzelik, hogy szárított növénymaradékok összegyűrt papírzacskóban, de a valóság ennél jóval színesebb - az ételek ízesítésére ennél sokkal több minden alkalmas.
Sokszor bele sem gondolunk, milyen fontosak a gabonafélék nem csak a hagyományos, hanem a modern táplálkozásban is. A cereáliák nagyjából az összes energiabevitelünk felét fedezik, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy vitamin-, ásványianyag- és rostforrásként is figyelemre méltók.
Amerikában nevelkedett Maki Stevenson, a budapesti Culinary Institute of Europe (CIE) alapítója.
Utoljára nagyanyám asztalán láttam galambot egyben. Megbabonáztak a fejek, ahogy tolluk nélkül várták, hogy harmincad magukkal beköltözzenek az udvari kemencébe. Mellet eszegetett az összes gyerek, combot szopogattak a felnőttek – jó idők voltak azok, kár, hogy ez a remek alapanyag szinte teljesen kiszorult a magyar háztartások gasztronómiájából.
„Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?” – ezt a kérdést, mint amolyan kötelező felvetést el kell sütni, de annyival most beljebb jutunk, hogy válasz is akad.
A hal büdös. A hal drága. A hal szálkás. A hal nem kapható a sarki boltban. A halat nem eszik meg a gyerekek. Ugye, ismerős kifogások – már mindegyiket hallottuk, minimum egyszer. Azonban mindre van egy válaszunk, sőt, igazából kettő. A hal finom és egészséges.
A hús: senkit sem hagy hidegen, egy köteg izom, kis zsír, máris dőlnek az érzelmek. Van, aki undorodik tőle, más gyűlöli és harcol ellene, de sokan simán csak imádjuk, fejet hajtva az átörökített ösztön parancsának.
A csalán csípését már észre sem vettem, a szúnyogok elém sem jöttek, meguntak, kerestek valami frisset, ismeretlent. Én meg húztam-vontam az ötvenméteres öntözőcsövet, hogy ledobhassam a fák alá.
Ha nem tudunk betonozni, hiába állunk neki egy építkezésnek. Ha nincs alap, elfut a ház alól a homok, elmossa a víz, elfújja a feltámadó szélvihar. A konyhában ugyanez a helyzet: ha az alaptechnikáink hiányosak, akkor korlátozzuk az elkészíthető ételek számát, vagy oda a kitűzött minőség.