Hacsapuri: a boldog szakácsok étele
Hacsapuri: aki boldogan megy be a konyhába, biztosan finomat süt.
Hacsapuri: aki boldogan megy be a konyhába, biztosan finomat süt.
Sok szőlőfajta a fajtagyűjteményekben várja az újrafelfedezést.
Az európai versenyt Tallinnban tartják október 15-16. között – Magyarországot Veres Istvánék képviseli.
Gyerekkorunk grúz teája után jöhetett a híres terülj-terülj asztalkám, amelyen a legendás bor mellett Imereti sajt, khachapuri és khinkali is helyet kapott.
Első magyar borászként került fel Porta#2 nevű házasításával a világ egyik legjobb éttermeként ünnepelt dán Noma borlapjára. A felvidéki Sütő Zsolt - Strekov 1075 - borászatában jártunk.
Láttunk már négykezest: ketten nyomorognak a zongoránál és igazából senkinek sem jó, mindenki menne békében a saját hangszere mellé, klimpírozni a maga nyolcvannyolc billentyűjéhez. Vannak viszont olyan ritka esetek, amikor egy házibuli pianínóján elszabadul a pokol és négy kéz akkor boogie-t szögel bele a klaviatúrába, hogy Otis Spann szelleme megjelenik a fikusz mellett, a nappali sarkában.
Tóth András azt tűzte ki célul, hogy a bogdányi dinka nevű szőlőfajtát feltámasztja.
Tény, mi sem vagyunk normálisak. Kinn negyven fok, a kőfalakról úgy pattan le a rádió hangja, hogy percekig visszhangzik fejünkben: hő-ség-ri-a-dó. A tűzhely mellett állunk és lelkesen kevergetjük a szószt - van, amiért érdemes megizzadni.
Ha Azerbajdzsánba megyünk, kóstoljuk meg az azeri konyhát, mely nagyon fűszeres. Persze ne a mi sós–borsos–paprikás ízeinkre gondoljunk. Paprikát egyáltalán nem használnak, sót és borsot is csak módjával. Annál több zöld fűszert: rozmaringot, kakukkfüvet, bazsalikomot és mindenekelőtt kaprot. A pincérek mindenhol szívből jövően kedvesek és udvariasak.
Ha a Kaukázusra gondolunk, akkor az egészséges, hosszú élet, valamint kemény, embert próbáló természeti viszonyok jutnak eszünkbe – és ez mind igaz a vidékre. Azerbajdzsán gasztronómiájában ráadásul tetten is érhető, értelmet is nyer; a tej, a sajt, a kenyér, a bárányhús, a rengeteg zöldség és zöld fűszer mind erről mesél.
Az európai versenyt Tallinnban tartják október 15-16. között – Magyarországot Veres Istvánék képviseli.
Gyerekkorunk grúz teája után jöhetett a híres terülj-terülj asztalkám, amelyen a legendás bor mellett Imereti sajt, khachapuri és khinkali is helyet kapott.
Láttunk már négykezest: ketten nyomorognak a zongoránál és igazából senkinek sem jó, mindenki menne békében a saját hangszere mellé, klimpírozni a maga nyolcvannyolc billentyűjéhez. Vannak viszont olyan ritka esetek, amikor egy házibuli pianínóján elszabadul a pokol és négy kéz akkor boogie-t szögel bele a klaviatúrába, hogy Otis Spann szelleme megjelenik a fikusz mellett, a nappali sarkában.
Ha a Kaukázusra gondolunk, akkor az egészséges, hosszú élet, valamint kemény, embert próbáló természeti viszonyok jutnak eszünkbe – és ez mind igaz a vidékre. Azerbajdzsán gasztronómiájában ráadásul tetten is érhető, értelmet is nyer; a tej, a sajt, a kenyér, a bárányhús, a rengeteg zöldség és zöld fűszer mind erről mesél.
Hacsapuri: aki boldogan megy be a konyhába, biztosan finomat süt.
Sok szőlőfajta a fajtagyűjteményekben várja az újrafelfedezést.
Első magyar borászként került fel Porta#2 nevű házasításával a világ egyik legjobb éttermeként ünnepelt dán Noma borlapjára. A felvidéki Sütő Zsolt - Strekov 1075 - borászatában jártunk.
Tóth András azt tűzte ki célul, hogy a bogdányi dinka nevű szőlőfajtát feltámasztja.
Ha Azerbajdzsánba megyünk, kóstoljuk meg az azeri konyhát, mely nagyon fűszeres. Persze ne a mi sós–borsos–paprikás ízeinkre gondoljunk. Paprikát egyáltalán nem használnak, sót és borsot is csak módjával. Annál több zöld fűszert: rozmaringot, kakukkfüvet, bazsalikomot és mindenekelőtt kaprot. A pincérek mindenhol szívből jövően kedvesek és udvariasak.