Bálint Biokert: Őszi szüret
Különleges finomságok a zsámboki biokertből.
Sok idő és energia a kadarkával komolyan foglalkozni, de megéri.
„Kevés vendég van, de ők sokáig maradnak.”
A megújult Homola Borterasz várja gasztrokulturális programjaival az érdeklődőket az őszi és téli szezonban.
Igazi pálforduláson ment keresztül Rózsa Péter, aki a zöldségszövetség öltönyös-nyakkendős elnökeként egykor üldözte a biokertészeket. Ma már darutollas hajdúsági szalmakalapban, rézgombos posztómellényben jár, és napkeltétől napnyugtáig a virágoskúti földeken intézkedik.
Semmivel sem egészségesebb a bioélelmiszer – járta be tavaly a világsajtót a szenzációs hír. A német média egy állattartási botrány után biohazugságot emleget. Az egyszeri fogyasztó pedig megnyugszik, hogy nem fizette ki a biofelárat, hiszen úgyis csalás az egész. Honnan tudhatjuk, hogy tényleg ökotermék került a kosarunkba?
Cegléd, Máriapócs, Fadd, vagy Mátrafüred – mi a közös ezekben a településekben? A megfejtés az, hogy mindegyik névadója egy-egy tájfajta paradicsomnak. A Magyar Konyha Magazin és a Pannon Gasztronómiai Akadémia tesztsorozatában az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkájának gyümölcseit, magyar tájfajta paradicsomokat kóstoltunk.
Múltnak maradványa, jövőnek esélye. Alighanem így nézne ki a világ, mint Etsberger Teréz bajai tanyája, ha az ember maga mögött hagyná a civilizációt. A föld mindent megad, ha jól bánnak vele – ezen a tanyán például gyógynövényt, fűszereket, zöldségeket –, és eltart néhány állatot is.
2018. február 7-9. között Dél-Olaszország tartományaiból érkeznek kiállítók a SIRHA Budapest élelmiszeripari vásárra az Olasz Külkereskedelmi Intézet (Italian Trade Agency) szervezésében.
Van, aki Angliába, postán küldeti magának a Kenyérmanufaktúra kenyereit. Ez a kenyér háromnaposan is ezerszer különb annál, mint ami futószalagról frissen a boltokba kerül. Záboji Rita vállalkozása néhány év alatt fogalommá lett.
Van, hogy muszáj lefékezni. Száz kanyar után mindig van egy pont, ahol teleszívjuk a tüdőnket, s lenézünk a hegyről: keleten a kék horizont már Magyarország, de lábunk alatt Ausztria zöldell. Stájerország csupán egy kőhajításnyira van, s ma már tényleg elég egy hirtelen ötlet, hogy átugorjunk, felfedezzük, meglessük és eltanuljuk, mit csinálnak jól a szomszédaink a vidéki gasztronómia fellendítésében.
A tormával hidegben, sárban kell foglalkozni – ez az első, amit megtanultunk Létavértesen, a hungarikumként számon tartott hajdúsági torma hazájában, Heit Lóránd családi kisbirtokán.
„Az vagy, amit megeszel!” – hangzik a jól ismert mondat. Az egészséges életmód oltárán áldozva hajlandóak vagyunk sokszor a „normál” élelmiszerek árának többszörösét is kifizetni biotermékekért. Az igazi bio valóban jóval egészségesebb, és tápanyagnak – vitaminnak - az árral korrelálva - tényleg a többszörösét tartalmazza, mint egy hagyományosan megtermelt élelmiszer. De valóban bioterméket veszünk, vagy csupán a nevet vásároljuk meg aranyáron?
Francia mintára szerveződnek országszerte egyre-másra a zöldségközösségek. Néhány tucat család támogatási szerződést köt egy közeli gazdával - általában egy évre. A zöldségközösségek tagjai viselik a gazdaság kockázatait, cserébe...
Szabó Bálint egyike azoknak a lelkes pályaelhagyó értelmiségieknek, akik 180 fokos fordulatot vettek és új életet kezdtek - csatlakozva a többi vidéki gasztroforradalmat kirobbantó városlakóhoz. A tanárból lett gazda a Káli-medence határán, a Nivegy-völgy bejáratánál készíti kecskesajtjait.
Valószínűleg mindenki próbált már otthon tejet altatni. Szinte törvényszerű, hogy a nagyüzemi tejek keserű itallá válnak, míg a házi tej rendes aludttejjé "alszik". Nem csoda hát, hogy bizalmatlanok lettünk a nagyüzemi és importtejek iránt. A Magyar Konyha magazin ezúttal a termelői tejeket vette lajstromba.
Igazi pálforduláson ment keresztül Rózsa Péter, aki a zöldségszövetség öltönyös-nyakkendős elnökeként egykor üldözte a biokertészeket. Ma már darutollas hajdúsági szalmakalapban, rézgombos posztómellényben jár, és napkeltétől napnyugtáig a virágoskúti földeken intézkedik.
A megújult Homola Borterasz várja gasztrokulturális programjaival az érdeklődőket az őszi és téli szezonban.
2018. február 7-9. között Dél-Olaszország tartományaiból érkeznek kiállítók a SIRHA Budapest élelmiszeripari vásárra az Olasz Külkereskedelmi Intézet (Italian Trade Agency) szervezésében.
„Az vagy, amit megeszel!” – hangzik a jól ismert mondat. Az egészséges életmód oltárán áldozva hajlandóak vagyunk sokszor a „normál” élelmiszerek árának többszörösét is kifizetni biotermékekért. Az igazi bio valóban jóval egészségesebb, és tápanyagnak – vitaminnak - az árral korrelálva - tényleg a többszörösét tartalmazza, mint egy hagyományosan megtermelt élelmiszer. De valóban bioterméket veszünk, vagy csupán a nevet vásároljuk meg aranyáron?
„Kevés vendég van, de ők sokáig maradnak.”
Semmivel sem egészségesebb a bioélelmiszer – járta be tavaly a világsajtót a szenzációs hír. A német média egy állattartási botrány után biohazugságot emleget. Az egyszeri fogyasztó pedig megnyugszik, hogy nem fizette ki a biofelárat, hiszen úgyis csalás az egész. Honnan tudhatjuk, hogy tényleg ökotermék került a kosarunkba?
Cegléd, Máriapócs, Fadd, vagy Mátrafüred – mi a közös ezekben a településekben? A megfejtés az, hogy mindegyik névadója egy-egy tájfajta paradicsomnak. A Magyar Konyha Magazin és a Pannon Gasztronómiai Akadémia tesztsorozatában az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkájának gyümölcseit, magyar tájfajta paradicsomokat kóstoltunk.
Múltnak maradványa, jövőnek esélye. Alighanem így nézne ki a világ, mint Etsberger Teréz bajai tanyája, ha az ember maga mögött hagyná a civilizációt. A föld mindent megad, ha jól bánnak vele – ezen a tanyán például gyógynövényt, fűszereket, zöldségeket –, és eltart néhány állatot is.
Van, aki Angliába, postán küldeti magának a Kenyérmanufaktúra kenyereit. Ez a kenyér háromnaposan is ezerszer különb annál, mint ami futószalagról frissen a boltokba kerül. Záboji Rita vállalkozása néhány év alatt fogalommá lett.
A tormával hidegben, sárban kell foglalkozni – ez az első, amit megtanultunk Létavértesen, a hungarikumként számon tartott hajdúsági torma hazájában, Heit Lóránd családi kisbirtokán.
Francia mintára szerveződnek országszerte egyre-másra a zöldségközösségek. Néhány tucat család támogatási szerződést köt egy közeli gazdával - általában egy évre. A zöldségközösségek tagjai viselik a gazdaság kockázatait, cserébe...
Valószínűleg mindenki próbált már otthon tejet altatni. Szinte törvényszerű, hogy a nagyüzemi tejek keserű itallá válnak, míg a házi tej rendes aludttejjé "alszik". Nem csoda hát, hogy bizalmatlanok lettünk a nagyüzemi és importtejek iránt. A Magyar Konyha magazin ezúttal a termelői tejeket vette lajstromba.
Sok idő és energia a kadarkával komolyan foglalkozni, de megéri.
Igazi pálforduláson ment keresztül Rózsa Péter, aki a zöldségszövetség öltönyös-nyakkendős elnökeként egykor üldözte a biokertészeket. Ma már darutollas hajdúsági szalmakalapban, rézgombos posztómellényben jár, és napkeltétől napnyugtáig a virágoskúti földeken intézkedik.
Van, hogy muszáj lefékezni. Száz kanyar után mindig van egy pont, ahol teleszívjuk a tüdőnket, s lenézünk a hegyről: keleten a kék horizont már Magyarország, de lábunk alatt Ausztria zöldell. Stájerország csupán egy kőhajításnyira van, s ma már tényleg elég egy hirtelen ötlet, hogy átugorjunk, felfedezzük, meglessük és eltanuljuk, mit csinálnak jól a szomszédaink a vidéki gasztronómia fellendítésében.
Szabó Bálint egyike azoknak a lelkes pályaelhagyó értelmiségieknek, akik 180 fokos fordulatot vettek és új életet kezdtek - csatlakozva a többi vidéki gasztroforradalmat kirobbantó városlakóhoz. A tanárból lett gazda a Káli-medence határán, a Nivegy-völgy bejáratánál készíti kecskesajtjait.
Igazi pálforduláson ment keresztül Rózsa Péter, aki a zöldségszövetség öltönyös-nyakkendős elnökeként egykor üldözte a biokertészeket. Ma már darutollas hajdúsági szalmakalapban, rézgombos posztómellényben jár, és napkeltétől napnyugtáig a virágoskúti földeken intézkedik.