Nem minden retró jó ötlet!
Valódi TikTok traumát okozhat a Sandwiches of History csatorna találata.
A hasábokon liba és sok minden más. Vinkó József ajánlója.
Ha a viszonylag még hűvös szobából kinézek a június eleji párás, tikkasztó meleg utcára, leginkább az jut csak az eszembe: vizet. Feltéve persze, ha még lesz víz… de bizakodjunk. A Duna közelsége ad némi biztonságot és még arra is gondolhatunk, bor is jut esetleg a poharainkba.
Ha a hazai pezsgők csúcsát keressük, akkor a somlói Kreinbachert kell kiemelni.
Kate Middleton a luxust a hivatalos reprezentálásra tartogatja – a hétköznapokon az egyszerű ételek híve.
Az elmúlt években a nemzetközi ízek iránti kereslet látványos növekedése tapasztalható.
A partifalatok ritkán az esemény főszereplői – de ha nincsenek, azt mindenki észreveszi.
A mozi azt gondolta, hogy a szokásos adagok túl kicsik a nézőknek.
Ahogy azt már megszokhattuk, a 2020-as reklámokban is hemzsegtek a sztárok.
Már az italozás sem olyan, mint régen: most robban be az egyedi pohárkompozíciók divatja. Az irányzat lényege egy szemet-szájat gyönyörködtető élmény, művészi precizitással összerakott frissítőkkel a főszerepben. Kreatív tálalás, szakértelem és innováció egy italba sűrítve. Diogo a fajsúlyos portóik világából érkezett, João pedig a bohém koktélok felől, de mindketten lelkes képviselői a műfajnak. Italkultúra, trendek és a magyar virtus két portugál szemével.
Sokat hallani mostanában a trópusi olajoknak is nevezett kókusz- és pálmaolajról. Vajon tényleg annyira egészségesek, mint amilyen a hírük?
Érdekes könyv jelent meg nemrégiben. 40 szakács hűtőszekrényét vizsgálták meg a szerzők, Adrian Moore a neves gasztroújságíró és Carrie Solomon fotós arra voltak kíváncsiak, milyen étkezési szokásai vannak a Michelin-csillagos séfeknek.
Napjainkban divat forradalomról beszélni a gasztronómia és az élelmiszeripar területén, s ez mára elérte a kézműves söröket is. Hazánkban a közelmúlt gyakran ismételt és talán még mindig eldöntendő kérdése, hogy mit is nevezhetünk kézművesnek – de vajon azt tudjuk, hogy mi a sör? És hogy mitől lesz a sör kézműves?
A népmesékben puliszkát eszik a szegény ember, vagy még azt se. A mese végén viszont lakomával ünnepelnek, hiszen mi mással lehetne megörvendeztetni a vendégeket, mint a szívből kínált étellel? Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó ezt már számtalanszor megtapasztalta.
A Tisza-tó Magyarország rejtett kincse. A kedvesség, romlatlanság jellemzi azokat az általunk - újból - felkeresett helyeket, ahol a két évvel ezelőtti összeállításunkhoz képest mit sem változott a szíves vendéglátás, a kemény munkával megtartott minőség.
Ha valahol még ismerik a gyerekkor ízeit, azok a kifőzdék. Igen, a zsírszagú, családias étkezdék, ahol krétával írják a táblára a napi menüt, ahol a piros kockás abroszokon csálé poharak állnak, s még a falakba is beleette magát az édeskés hagymaillat. Tetszik, nem tetszik, lelkünk itt honos. Itt szocializálódtunk.
Kate Middleton a luxust a hivatalos reprezentálásra tartogatja – a hétköznapokon az egyszerű ételek híve.
A mozi azt gondolta, hogy a szokásos adagok túl kicsik a nézőknek.
Már az italozás sem olyan, mint régen: most robban be az egyedi pohárkompozíciók divatja. Az irányzat lényege egy szemet-szájat gyönyörködtető élmény, művészi precizitással összerakott frissítőkkel a főszerepben. Kreatív tálalás, szakértelem és innováció egy italba sűrítve. Diogo a fajsúlyos portóik világából érkezett, João pedig a bohém koktélok felől, de mindketten lelkes képviselői a műfajnak. Italkultúra, trendek és a magyar virtus két portugál szemével.
A hasábokon liba és sok minden más. Vinkó József ajánlója.
Ha a viszonylag még hűvös szobából kinézek a június eleji párás, tikkasztó meleg utcára, leginkább az jut csak az eszembe: vizet. Feltéve persze, ha még lesz víz… de bizakodjunk. A Duna közelsége ad némi biztonságot és még arra is gondolhatunk, bor is jut esetleg a poharainkba.
Az elmúlt években a nemzetközi ízek iránti kereslet látványos növekedése tapasztalható.
Ahogy azt már megszokhattuk, a 2020-as reklámokban is hemzsegtek a sztárok.
Napjainkban divat forradalomról beszélni a gasztronómia és az élelmiszeripar területén, s ez mára elérte a kézműves söröket is. Hazánkban a közelmúlt gyakran ismételt és talán még mindig eldöntendő kérdése, hogy mit is nevezhetünk kézművesnek – de vajon azt tudjuk, hogy mi a sör? És hogy mitől lesz a sör kézműves?
A Tisza-tó Magyarország rejtett kincse. A kedvesség, romlatlanság jellemzi azokat az általunk - újból - felkeresett helyeket, ahol a két évvel ezelőtti összeállításunkhoz képest mit sem változott a szíves vendéglátás, a kemény munkával megtartott minőség.
Ha valahol még ismerik a gyerekkor ízeit, azok a kifőzdék. Igen, a zsírszagú, családias étkezdék, ahol krétával írják a táblára a napi menüt, ahol a piros kockás abroszokon csálé poharak állnak, s még a falakba is beleette magát az édeskés hagymaillat. Tetszik, nem tetszik, lelkünk itt honos. Itt szocializálódtunk.