Keresés "sóstó"

Polgári karácsony

Sóstói a bunkerben úgy festett, mint valami fagyott madárijesztő: egyenruhája foltos és szakadt, kezén kesztyű helyett valami koszos rongy csak úgy áttekerve, arcát vastagon felverte a borosta, bőre szürke, mint a fiatal vakond bundája, orra vörös és duzzadt. Már régen nem reszketett, nem mintha megszokta volna a harminc fokos mínuszokat, hanem mert már nem volt ereje reszketni. Csak gubbasztott, hátát egy zsáknak vetve, némán maga elé nézett, és néha a szájához emelte ócska cigarettáját. Nem te

Marhafej, avagy a csúnya fiúknak is van szíve

Elszoktunk a valóságtól: a húsból csak a legszebbet vesszük, a kevésbé divatos részek becsülete nulla. Sokan, ha meglátnak valamit, ami nem karaj vagy csirkemell, reflexkárogásban törnek ki, pedig sokszor pont azok a legfinomabb falatjai egy állatnak, amit már egy hentes sem rak ki a bevilágított pultba.

Bort iszunk, nem fát kóstolunk

Szigetvár inkább Szulejmán szultánról vagy Zrínyi Miklós csodálatos barokk eposzáról híres, mint a boráról. Hogyan lehet mégis, hogy ez a baranyai kisváros ad otthont hazánk legnagyobb kádárcégének? Az egyik legjelentősebb kádárcégnél jártunk.

Divatba jönnek a savanyú sörök

A sörök körül minden megváltozott. Csak az nem vette észre ezt, aki az utóbbi tíz évet egy sercegős nejlonszatyorban töltötte. A kommersz, halványsárga sörökkel szemben komoly ellentábor sorakozott föl.

Szerzetesek asztala

Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott! Isten gondoskodik bárányairól, de persze az sem árt, ha a hívek maguk is tesznek azért, hogy mindig kerüljön harapnivaló az asztalra. Évszázados, elrejtett, majd kalandos módon előkerült iratokból kiderül, hogy a ferences szerzetesek is így gondolták.

Ecset és fakanál

A művészek mindig is szerették a hasukat. Goya lazacsteaket, Magritte almákat festett. Picasso a vallaurisi pékek négyágú kiflijét úgy helyezte az asztalra, mintha az ő megdagadt ujjai volnának. De kocsmát egyikük sem nyitott. Trombitás Tamás valószínűleg az egyetlen Munkácsy-díjas borász a világon. Most meg már vendéglős is.

Földi Gyula családi gazdasága

A Faluhely major az északi határ felé, Mátranovákon túl, egy különös hangulatú völgyben található. Itt valaha falu volt, paradicsomi kis település, de egy "villámlátogatás" alkalmával a házak a XVIII. században porig égtek. Ma újra lakják. A gazdaságról Földi Gyula mesél.

Az ünnepi asztal

A jeles napok sorában az egyik legnagyobb ünnepünk a húsvét, amely a keresztény hagyomány szerint Krisztus feltámadásának, egyben a tavasz eljövetelének ünnepe.

Polgári karácsony

Sóstói a bunkerben úgy festett, mint valami fagyott madárijesztő: egyenruhája foltos és szakadt, kezén kesztyű helyett valami koszos rongy csak úgy áttekerve, arcát vastagon felverte a borosta, bőre szürke, mint a fiatal vakond bundája, orra vörös és duzzadt. Már régen nem reszketett, nem mintha megszokta volna a harminc fokos mínuszokat, hanem mert már nem volt ereje reszketni. Csak gubbasztott, hátát egy zsáknak vetve, némán maga elé nézett, és néha a szájához emelte ócska cigarettáját. Nem te

Marhafej, avagy a csúnya fiúknak is van szíve

Elszoktunk a valóságtól: a húsból csak a legszebbet vesszük, a kevésbé divatos részek becsülete nulla. Sokan, ha meglátnak valamit, ami nem karaj vagy csirkemell, reflexkárogásban törnek ki, pedig sokszor pont azok a legfinomabb falatjai egy állatnak, amit már egy hentes sem rak ki a bevilágított pultba.

Bort iszunk, nem fát kóstolunk

Szigetvár inkább Szulejmán szultánról vagy Zrínyi Miklós csodálatos barokk eposzáról híres, mint a boráról. Hogyan lehet mégis, hogy ez a baranyai kisváros ad otthont hazánk legnagyobb kádárcégének? Az egyik legjelentősebb kádárcégnél jártunk.

Divatba jönnek a savanyú sörök

A sörök körül minden megváltozott. Csak az nem vette észre ezt, aki az utóbbi tíz évet egy sercegős nejlonszatyorban töltötte. A kommersz, halványsárga sörökkel szemben komoly ellentábor sorakozott föl.

Szerzetesek asztala

Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott! Isten gondoskodik bárányairól, de persze az sem árt, ha a hívek maguk is tesznek azért, hogy mindig kerüljön harapnivaló az asztalra. Évszázados, elrejtett, majd kalandos módon előkerült iratokból kiderül, hogy a ferences szerzetesek is így gondolták.

Földi Gyula családi gazdasága

A Faluhely major az északi határ felé, Mátranovákon túl, egy különös hangulatú völgyben található. Itt valaha falu volt, paradicsomi kis település, de egy "villámlátogatás" alkalmával a házak a XVIII. században porig égtek. Ma újra lakják. A gazdaságról Földi Gyula mesél.

Az ünnepi asztal

A jeles napok sorában az egyik legnagyobb ünnepünk a húsvét, amely a keresztény hagyomány szerint Krisztus feltámadásának, egyben a tavasz eljövetelének ünnepe.

Ecset és fakanál

A művészek mindig is szerették a hasukat. Goya lazacsteaket, Magritte almákat festett. Picasso a vallaurisi pékek négyágú kiflijét úgy helyezte az asztalra, mintha az ő megdagadt ujjai volnának. De kocsmát egyikük sem nyitott. Trombitás Tamás valószínűleg az egyetlen Munkácsy-díjas borász a világon. Most meg már vendéglős is.

Olvasson bele legújabb magazin számunkba!

Előfizetek a magazinra Megnézem