Kis-Berkes Márk jutott ki az ifjúsági szakács vb-re
Az Arany Kaviár Étterem fiatal séfje képviselheti hazánkat.
Az Arany Kaviár Étterem fiatal séfje képviselheti hazánkat.
A Maldív-szigetek konyhaművészetéről itthon keveset tudunk, de jó éttermek mindenhol vannak.
A mai, plasztikba vákuumozott adagok előtt, egykor még a konyak és a szivar volt az alap.
Adorjányi Máriusz megosztotta velünk friss fejlesztésű nyársas fogását.
Nem repül a katonai gép. Még tíz napot kell várnunk, mire átrepülhetünk az Antarktiszra. Csalódottan távozunk az INACH (Chilei Antarktiszi Intézet) irodájából. Sokmázsás, kutatófelszerelésekkel tömött csomagjaink házigazdánk előszobájában tornyosulnak, nem akarunk terhére lenni, ezért úgy döntünk, rámelegítünk a ránk váró jégmező-keresztezésekre, és elmegyünk gyalogolni a Torres del Paine Nemzeti Parkba. Ám előtte még eleget teszünk egy hagyományos, patagón bárányparillada-meghívásnak. Lucho bar
Három francia csillag együttállása különösen érdekes felütést ad az idei Gout de France gasztrokulturális eseménynek. A rendezvény főszervezője az ünnepelt francia séf, Alain Ducasse, a kezdeményezés fő témája a méltán híres Bourdeaux-i régió kulináris kincsei, illetve az ételsorok az idén elhunyt Paul Bocuse kulináris hagyatéka előtt tisztelegnek. Álljunk be a sorba, és kóstoljuk meg, hogyan értelmezik az itthoni séfek a francia konyha szellemiségét!
Sokszínű közel-keleti konyha és világbéke az izraeli sztárszakácstól.
A villányi pincesor nemcsak a borról szól. Legendákról, stifolderről, borlekvárról, jófajta sokác harapnivalókról is. Bár a borok minősége és sokszínűsége még mindig megelőzi a gasztronómiai kínálatot, ma már Villányban ínyenc éttermeket is lehet találni. Jó bort azonban csak jó ember tud készíteni. Jó éttermet pedig csak jó borász.
Ha Azerbajdzsánba megyünk, kóstoljuk meg az azeri konyhát, mely nagyon fűszeres. Persze ne a mi sós–borsos–paprikás ízeinkre gondoljunk. Paprikát egyáltalán nem használnak, sót és borsot is csak módjával. Annál több zöld fűszert: rozmaringot, kakukkfüvet, bazsalikomot és mindenekelőtt kaprot. A pincérek mindenhol szívből jövően kedvesek és udvariasak.
1883. október 4. Párizs, Gare de l’Est. Az úri közönség a peronon gyülekezik. Kalapos hölgyek és cilinderes urak fecsegnek egymással, és izgatottan készülnek életük nagy utazására. Arisztokraták, üzletemberek, magas rangú hivatalnokok és persze tollforgatók. Egy dolog közös bennük: mindannyian úttörők. Hiszen az első Isztambulba (Konstantinápolyba) induló Orient expressz fedélzetére váltottak jegyet. A hordárok bepakolják a csomagokat a vonatba. Az étkezőkocsi ajtajában a hófehér sipkát viselő s
Ha a Kaukázusra gondolunk, akkor az egészséges, hosszú élet, valamint kemény, embert próbáló természeti viszonyok jutnak eszünkbe – és ez mind igaz a vidékre. Azerbajdzsán gasztronómiájában ráadásul tetten is érhető, értelmet is nyer; a tej, a sajt, a kenyér, a bárányhús, a rengeteg zöldség és zöld fűszer mind erről mesél.
Felújított templom, takaros plébánia, új közösségi ház, tenisz- és strandröplabdapálya, karám a birkáknak. A biokertészetnek egyelőre még csak a helyét láttuk, amikor egy borongós tavaszi napon Zala megye legnyugatibb pontjára, a határ menti Murakeresztúrra látogattunk.
Cserna-Szabó András 1997 óta rendszeresen publikál novellákat, esszéket, gasztronómiai írásokat. A kortárs "gyomorirodalom" egyik legismertebb képviselője. Ha éppen nem járja az országot, akkor a magyar pacalról szóló kulináris kalandregényén dolgozik.
A Gresham Étterem főzőiskolájában mutatkozott be Leonardo di Clemente, a budapesti Four Seasons szálloda új séfje.
A Magyar Konyha Főzőiskola 2. részében a mártásokról olvashatunk. Segal Viktor, főzőiskolánk séfje bemutatja az alapmártásokat. Készít fehérmártást, hollandi mártást, paradicsommártást, pestót, barnamártást.
Az Arany Kaviár Étterem fiatal séfje képviselheti hazánkat.
Nem repül a katonai gép. Még tíz napot kell várnunk, mire átrepülhetünk az Antarktiszra. Csalódottan távozunk az INACH (Chilei Antarktiszi Intézet) irodájából. Sokmázsás, kutatófelszerelésekkel tömött csomagjaink házigazdánk előszobájában tornyosulnak, nem akarunk terhére lenni, ezért úgy döntünk, rámelegítünk a ránk váró jégmező-keresztezésekre, és elmegyünk gyalogolni a Torres del Paine Nemzeti Parkba. Ám előtte még eleget teszünk egy hagyományos, patagón bárányparillada-meghívásnak. Lucho bar
Három francia csillag együttállása különösen érdekes felütést ad az idei Gout de France gasztrokulturális eseménynek. A rendezvény főszervezője az ünnepelt francia séf, Alain Ducasse, a kezdeményezés fő témája a méltán híres Bourdeaux-i régió kulináris kincsei, illetve az ételsorok az idén elhunyt Paul Bocuse kulináris hagyatéka előtt tisztelegnek. Álljunk be a sorba, és kóstoljuk meg, hogyan értelmezik az itthoni séfek a francia konyha szellemiségét!
A Maldív-szigetek konyhaművészetéről itthon keveset tudunk, de jó éttermek mindenhol vannak.
A mai, plasztikba vákuumozott adagok előtt, egykor még a konyak és a szivar volt az alap.
A villányi pincesor nemcsak a borról szól. Legendákról, stifolderről, borlekvárról, jófajta sokác harapnivalókról is. Bár a borok minősége és sokszínűsége még mindig megelőzi a gasztronómiai kínálatot, ma már Villányban ínyenc éttermeket is lehet találni. Jó bort azonban csak jó ember tud készíteni. Jó éttermet pedig csak jó borász.
1883. október 4. Párizs, Gare de l’Est. Az úri közönség a peronon gyülekezik. Kalapos hölgyek és cilinderes urak fecsegnek egymással, és izgatottan készülnek életük nagy utazására. Arisztokraták, üzletemberek, magas rangú hivatalnokok és persze tollforgatók. Egy dolog közös bennük: mindannyian úttörők. Hiszen az első Isztambulba (Konstantinápolyba) induló Orient expressz fedélzetére váltottak jegyet. A hordárok bepakolják a csomagokat a vonatba. Az étkezőkocsi ajtajában a hófehér sipkát viselő s
Ha a Kaukázusra gondolunk, akkor az egészséges, hosszú élet, valamint kemény, embert próbáló természeti viszonyok jutnak eszünkbe – és ez mind igaz a vidékre. Azerbajdzsán gasztronómiájában ráadásul tetten is érhető, értelmet is nyer; a tej, a sajt, a kenyér, a bárányhús, a rengeteg zöldség és zöld fűszer mind erről mesél.
A Magyar Konyha Főzőiskola 2. részében a mártásokról olvashatunk. Segal Viktor, főzőiskolánk séfje bemutatja az alapmártásokat. Készít fehérmártást, hollandi mártást, paradicsommártást, pestót, barnamártást.
Adorjányi Máriusz megosztotta velünk friss fejlesztésű nyársas fogását.
Sokszínű közel-keleti konyha és világbéke az izraeli sztárszakácstól.
Ha Azerbajdzsánba megyünk, kóstoljuk meg az azeri konyhát, mely nagyon fűszeres. Persze ne a mi sós–borsos–paprikás ízeinkre gondoljunk. Paprikát egyáltalán nem használnak, sót és borsot is csak módjával. Annál több zöld fűszert: rozmaringot, kakukkfüvet, bazsalikomot és mindenekelőtt kaprot. A pincérek mindenhol szívből jövően kedvesek és udvariasak.
Felújított templom, takaros plébánia, új közösségi ház, tenisz- és strandröplabdapálya, karám a birkáknak. A biokertészetnek egyelőre még csak a helyét láttuk, amikor egy borongós tavaszi napon Zala megye legnyugatibb pontjára, a határ menti Murakeresztúrra látogattunk.
Cserna-Szabó András 1997 óta rendszeresen publikál novellákat, esszéket, gasztronómiai írásokat. A kortárs "gyomorirodalom" egyik legismertebb képviselője. Ha éppen nem járja az országot, akkor a magyar pacalról szóló kulináris kalandregényén dolgozik.