Keresés "cukor nélkül"

Hol lakik a Nap leánya?

Vitamin pótlására előtérbe kerülnek a távoli tájakon termett gyümölcsök. A hétköznapi élelemmé vált citrusfélék vagy a banán mellett egyre inkább elérhetők más déligyümölcsök is, ráadásul a sokszor szép, de ízetlen táldíszek mellett egyre többször találkozunk nem csak a szemet gyönyörködtető áruval is: például édes, sárga húsú mangóhoz is hozzájuthatunk.

A hosszú élet és a finom süti titka

A dió nem csak a karácsonyi bejgli, a pozsonyi kifli, az aranygaluska, a Gundel-palacsinta vagy az egyszerű diós tészta legfontosabb alapanyaga, sokkal több ennél: jelkép, a gazdagság, a termékenység, a hosszú élet szimbóluma.

Kicsi, meghitt, minőségi - ez a Városmajori piac

Nem sok embert hallottam áradozni arról, milyen jó is a Jézus Szíve Plébánia szomszédságában megbúvó Városmajori piac. Első pillantásra elbűvölt, pedig nincs tömérdek árus, de szerencsére tömeg sincs. Tán pont ezért közvetlen, nyugodt és nem kell kapkodni a vásárlással, nem toporog mögötted a következő vevő.

Kicsit uncsi, de nem rossz az ország tortája

Egy aprócska faluból indulunk Komáromba, hogy megkóstoljuk az augusztus 20-tól (néhány helyen már augusztus 18-tól) elérhető Magyarország Tortáját, a Komáromi kisleányt, ott, ahol megszületett: a Jánoska Cukrászdában.

Májusi és júniusi cseresznyék

Cseresznye szavunk és talán a kertekbe ültetett cseresznyefáink eredete is a Fekete-tengerig vezethető vissza. A Kr. előtti 70-es években történt ugyanis, hogy Lucius Licinius Lucullus hadvezér a Mithridatész pontoszi király elleni háborúból cseresznyefákkal tért haza.

A legfinomabb orchidea: a vanília

A vaníliát szinte csak édességekbe tesszük. Pedig a bódító fűszer cukor nélkül nem is édes. Kísérletező kedvű szakácsok szívesen társítják kevésbé markáns ízű alapanyagokhoz, például homárhoz, egyes halakhoz, vagy akár a kacsából készült leves aromáját is kiteljesíti a vanília, mint fűszer.

Ahol az étkezés szent: Kárpátalja

A konyhák lelke a múltban keresendő. E nélkül nem érthető jelenük és nem képzelhető el a jövőjük. Ha a kárpátaljai konyhát szeretnénk megismerni, évszázadokra kell visszanéznünk. A bércekről a völgyekbe, hegyi legelőkről falusi portákra, együtt élő népek fazekaiból polgári háztartások hagyományaiba. Kárpátalja gyönyörű tájain izgalmas és tanulságos egy ilyen utazás.

Dióhéjban a dió

A dió nálunk inkább édességek főszereplője, de más nemzetek konyháin főételekben is gyakran találkozni vele.

Szilvalekvár Szatmárcsekéről

Augusztus 22-én szilvalekvárfőző versenyt tartanak Szatmárcsekén. Miközben megtudhatjuk, hogyan készül a jó szilvalekvár, az eseményen megválasztják „Szilva Szépét”, „Cibere Szépét”, és „Lekvár Szépét” is.

Csillagok között

Ifjabb Gál Tibor pincéje Eger belvárosában található, három percre a Dobó tértől, egy régi, XVIII. századi épületben. Borbár, múzeum, vinotéka egyszerre, pedig néhány éve még gumiszerelő műhely működött itt. A helyiségben persze meg kellett látni a lehetőséget, és ezt ifjabb Gál meg is látta. Azt a nevet adta a pincének: Fúzió.

Cukorcsodák zizegő papirosban

Nincs karácsony szaloncukor nélkül: a zizegő papirosba csomagolt édességhez a legínségesebb időkben is ragaszkodott a magyar. A hajdani fondant-szaloncukor feltámasztásához Borbély Bélát, a cukrászok doyenjét hívtuk segítségül az Auguszt Cukrászdában.

Egy balatoni lekvár

A séfek fantáziája végtelen. Erre jó példa Kocsis Bálint, aki a balatonfői étterem szakácsaként lekvárkészítésre adta a fejét.

A szilvalekvár

Andrásy szilva, duránci szilva, húsos szilva, lószemű szilva, nemtudom szilva. A magyar szilvafajtáknak nemcsak száma, hanem elnevezése is végtelen. Az őszi szilvalekvár főzés pedig a keleti és a nyugati országrészen is régi hagyomány. Üstben, egy egész napon át kevergetve, cukor nélkül.

Kénosi fürge kezek

Ahogy a gyümölcsök kezdenek beérni, Székelyudvarhelyen elkezdődik a lekvárfőzés, szörpkészítés. A hétvégén negyedik alkalommal rendezték meg az Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivált. Madácsy Tamás riportja a "Kénosi fürge kezekről".

Lepke az üstben - A tarpai szilvalekvár

Amikor a kilencvenes évek elején a Felső-Tiszára járt vízitúrázni, Várady György nem gondolta, hogy egyszer megélhetése is e tájhoz köti. Aztán egy müncheni magyar túravezetőt keresett, és őt ajánlották. A többi olyan, mint a mese.

A legfinomabb orchidea: a vanília

A vaníliát szinte csak édességekbe tesszük. Pedig a bódító fűszer cukor nélkül nem is édes. Kísérletező kedvű szakácsok szívesen társítják kevésbé markáns ízű alapanyagokhoz, például homárhoz, egyes halakhoz, vagy akár a kacsából készült leves aromáját is kiteljesíti a vanília, mint fűszer.

Hol lakik a Nap leánya?

Vitamin pótlására előtérbe kerülnek a távoli tájakon termett gyümölcsök. A hétköznapi élelemmé vált citrusfélék vagy a banán mellett egyre inkább elérhetők más déligyümölcsök is, ráadásul a sokszor szép, de ízetlen táldíszek mellett egyre többször találkozunk nem csak a szemet gyönyörködtető áruval is: például édes, sárga húsú mangóhoz is hozzájuthatunk.

A hosszú élet és a finom süti titka

A dió nem csak a karácsonyi bejgli, a pozsonyi kifli, az aranygaluska, a Gundel-palacsinta vagy az egyszerű diós tészta legfontosabb alapanyaga, sokkal több ennél: jelkép, a gazdagság, a termékenység, a hosszú élet szimbóluma.

Kicsi, meghitt, minőségi - ez a Városmajori piac

Nem sok embert hallottam áradozni arról, milyen jó is a Jézus Szíve Plébánia szomszédságában megbúvó Városmajori piac. Első pillantásra elbűvölt, pedig nincs tömérdek árus, de szerencsére tömeg sincs. Tán pont ezért közvetlen, nyugodt és nem kell kapkodni a vásárlással, nem toporog mögötted a következő vevő.

Kicsit uncsi, de nem rossz az ország tortája

Egy aprócska faluból indulunk Komáromba, hogy megkóstoljuk az augusztus 20-tól (néhány helyen már augusztus 18-tól) elérhető Magyarország Tortáját, a Komáromi kisleányt, ott, ahol megszületett: a Jánoska Cukrászdában.

Májusi és júniusi cseresznyék

Cseresznye szavunk és talán a kertekbe ültetett cseresznyefáink eredete is a Fekete-tengerig vezethető vissza. A Kr. előtti 70-es években történt ugyanis, hogy Lucius Licinius Lucullus hadvezér a Mithridatész pontoszi király elleni háborúból cseresznyefákkal tért haza.

Ahol az étkezés szent: Kárpátalja

A konyhák lelke a múltban keresendő. E nélkül nem érthető jelenük és nem képzelhető el a jövőjük. Ha a kárpátaljai konyhát szeretnénk megismerni, évszázadokra kell visszanéznünk. A bércekről a völgyekbe, hegyi legelőkről falusi portákra, együtt élő népek fazekaiból polgári háztartások hagyományaiba. Kárpátalja gyönyörű tájain izgalmas és tanulságos egy ilyen utazás.

Dióhéjban a dió

A dió nálunk inkább édességek főszereplője, de más nemzetek konyháin főételekben is gyakran találkozni vele.

Szilvalekvár Szatmárcsekéről

Augusztus 22-én szilvalekvárfőző versenyt tartanak Szatmárcsekén. Miközben megtudhatjuk, hogyan készül a jó szilvalekvár, az eseményen megválasztják „Szilva Szépét”, „Cibere Szépét”, és „Lekvár Szépét” is.

Cukorcsodák zizegő papirosban

Nincs karácsony szaloncukor nélkül: a zizegő papirosba csomagolt édességhez a legínségesebb időkben is ragaszkodott a magyar. A hajdani fondant-szaloncukor feltámasztásához Borbély Bélát, a cukrászok doyenjét hívtuk segítségül az Auguszt Cukrászdában.

A szilvalekvár

Andrásy szilva, duránci szilva, húsos szilva, lószemű szilva, nemtudom szilva. A magyar szilvafajtáknak nemcsak száma, hanem elnevezése is végtelen. Az őszi szilvalekvár főzés pedig a keleti és a nyugati országrészen is régi hagyomány. Üstben, egy egész napon át kevergetve, cukor nélkül.

Kénosi fürge kezek

Ahogy a gyümölcsök kezdenek beérni, Székelyudvarhelyen elkezdődik a lekvárfőzés, szörpkészítés. A hétvégén negyedik alkalommal rendezték meg az Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivált. Madácsy Tamás riportja a "Kénosi fürge kezekről".

Lepke az üstben - A tarpai szilvalekvár

Amikor a kilencvenes évek elején a Felső-Tiszára járt vízitúrázni, Várady György nem gondolta, hogy egyszer megélhetése is e tájhoz köti. Aztán egy müncheni magyar túravezetőt keresett, és őt ajánlották. A többi olyan, mint a mese.

Csillagok között

Ifjabb Gál Tibor pincéje Eger belvárosában található, három percre a Dobó tértől, egy régi, XVIII. századi épületben. Borbár, múzeum, vinotéka egyszerre, pedig néhány éve még gumiszerelő műhely működött itt. A helyiségben persze meg kellett látni a lehetőséget, és ezt ifjabb Gál meg is látta. Azt a nevet adta a pincének: Fúzió.

Egy balatoni lekvár

A séfek fantáziája végtelen. Erre jó példa Kocsis Bálint, aki a balatonfői étterem szakácsaként lekvárkészítésre adta a fejét.

Olvasson bele legújabb magazin számunkba!

Előfizetek a magazinra Megnézem