Fantasztikus puliszka
Palya Bea, Petőfi, Dragomán, Schäffer Erzsébet, disznótor, top10 hentes és sok más.
A Michelin Guide felkérésére Tóth Szilárd, a Salt séfje a londoni Frog étterem konyhafőnökével főzött.
Itt élnek a szomszédban, mégis kevéssé ismerjük szerethető konyhájukat.
Most már egyértelmű, hogy a következő hetekben a hazai vendéglátás egy dologban bízhat.
Az alsóőrsi Fogas Bisztró halerőlevese, illetve a balatonmáriafürdői Port Étterem BalaTorosa a győztes.
Petőfi nem az a haspókfajta. Az életműben hiába keresünk ínycsiklandó ételleírásokat, nagyevők sem találtatnak
Szegény Jókai, rá se ismerne a róla elnevezett bablevesre. „Füstölt malacköröm babbal főzve”, ő ezt szerette. Nem tett abba se zöldséget, se csipetkét, de főként nem csülköt Laborfalvi Róza (az író színésznő felesége), lóbab, sűrű rántás, kocsonyássá főtt disznóláb adta az ízét.
Pezsgő, particsákók, trombitaszó, éjfélkor adott csókok – a szilveszter éjjelt és az új esztendő kezdetét sokféleképpen ünnepelhetjük, de egy biztos: a világ minden táján léteznek olyan ételek, amelyeket hagyományosan ilyenkor fogyasztanak az emberek.
Mit ettek idén a séfek és cukrászok, mik voltak 2019-ben a legjobb vagy legemlékezetesebb falatok? Michelin-csillagok, szerviz előtti lángosozás a csapattal, na meg a legjobb péksütemények.
A már november közepén is visszataszítóan túlzó karácsonyi fénnyel butító belvárosból jó érzés volt bemenekülni az étterembe, ami nyugodtságával, visszafogott berendezésével tökéletes ellenpontja a kinti nyüzsgésnek.
Az ősz egyik régóta várt nyitása a régi Inniós csapat új étterme, a Salt volt, amit az Egyetem térnél a Hotel Rumban találunk: míg Sajben Csaba a Toprum kínálatáért felel, Tóth Szilárd és Boldizsár Máté a földszintet vették be. Van benne valami ismerős, valami nosztalgikus, mégis egy aprólékosan megtervezett, rettentő precíz konyhát alakítottak ki, ahol a feszengés és a szigorú, merev fine-dining a kanyarban sincs.
Mindenki másmilyen hamuban sült pogácsát kap a tarisznyájába, és az sem mindegy, hogy mihez kezd vele. Mit jelképeznek a mesékben az ételek, mire tanítanak a mesék az étkezésen keresztül? Boldizsár Ildikó mesekutató és -terapeuta házikójában jártunk Balatonrendesen.
Zenéjük olyan, mint az igazi falusi konyha. Családias és ízes, szerény és virtuóz, benne van az élet minden zamata. A kárpátaljai Pál família. Beszélgetés Pál István „Szalonna” prímással és szüleivel
„...életemben pálinkán kívül soha mást nem főztem” - állítja a göcseji erdész, az őshonos gyümölcsfajták megmentője, aki idén megkapta a Magyar Konyha Termelői díját.
Az Atacama-sivatag kisvárosában, Vallenar árnyékolókkal védett játszóterén múlatjuk a forró nyári délutánt. Szép lassúcskán. Furcsa érzésem támad, felnézek a könyvemből. Mintha egy film jelenetébe cseppentem volna: egyre több ember bukkan fel egymás után különböző kocsikat húzva, dobozokat tologatva. Aztán az eddig biciklis pályának nézett placcon víz indul meg a játékokból. Hirtelen mindenki fürdőruhában terem, beindulnak a hangfalak, dübörög a "Sube me la radio" című szám, és 5 perc alatt hata
Az, hogy egy régiónak vannak saját ételei, alapanyagai, nem számít újdonságnak - de mi történik akkor, ha még mélyebbre nyúlunk? Mi történik, ha egy városban találkozik a gasztronómia és a food design?
A magyar konyha sokszínűségét nem véletlenül emlegetjük: számtalan ország befolyásolta hazánk gasztronómiáját.
Kerüljük a fogyatékkal élőket, mintha a mozgás-, látás-, hallássérültség, az értelmi fogyatékosság, vagy az autizmus ragályos kórok lennének. A különböző társadalmi csoportokkal szembeni előítéletek, sztereotípiák lebontása, az elfogadás egyik legjobb eszköze az érzékenyítés. Ami piszok nehéz dolog, hiszen ki az, aki mondjuk beül értelmi fogyatékosok közé gyöngyöt fűzni? Persze akadnak ilyenek, de nagyon kevesen.
Mautner Zsófia hónapról hónapra életre kelti Kövi Pál Erdélyi lakoma című kötetének ételeit. A majd negyven évvel ezelőtt íródott receptek szellemiségét és lényegét megtartja, az elkészítés módját és a fogások leírását azonban felfrissíti úgy, hogy azok megállják helyüket a 21. század gasztronómiájában.
Veres István séffel az erdélyi magyar hagyományos ételekről beszélgettünk.
Borsos Miklós szobrászművész 1980 szeptemberében egy cikket adott az akkori Magyar Konyhának. A gyermekkor ízeiről ritkán olvashatunk szebb írást.
Elismerő oklevéllel tüntette ki a Magyar Művészeti Akadémia Nyisztor Tinkát, a moldvai magyar közösség kulturális képviselete és a magyar nyelv használatának széleskörű terjesztése és ismertetése érdekében tett példaértékű eredményeiért, fáradhatatlan munkásságáért.
A puliszka kukoricalisztből készült kásás étel. Mindenütt ismert. Magyarországi alakváltozatai: pujiszka, puiszka, pulicka, pujicka. Csíkban, Háromszéken, Moldvában és Bukovinában málé, a Felső-Tisza menti magyaroknál tokány. Ismert még kukoricagánica, kukoricamálé, ganca, görhe néven is.
Bár Csapody Balázs, a szemesi Kistücsök tulajdonosa most nyilván megorrol rám, mert déli meg északi partról beszélek, holott a tó körül szerinte csak régiókban szabad gondolkodni. Mégis azt mondom, az ő szűkebb pátriáját, a boglári, szemesi régiót leszámítva a déli part békésen szunyókál, elaludt még az 1980-as években. A füredi–csopaki borvidék pedig dübörög.
A konyhák lelke a múltban keresendő. E nélkül nem érthető jelenük és nem képzelhető el a jövőjük. Ha a kárpátaljai konyhát szeretnénk megismerni, évszázadokra kell visszanéznünk. A bércekről a völgyekbe, hegyi legelőkről falusi portákra, együtt élő népek fazekaiból polgári háztartások hagyományaiba. Kárpátalja gyönyörű tájain izgalmas és tanulságos egy ilyen utazás.
„Kívülről törékeny őzgida alkat, belül vaslady”. Az egyik magazin a végzet asszonyának mutatja, épp egy Rolls-Royce-ból száll ki csábosan. A szakácskönyvében, a televíziós műsorokban decens úrilány. Most rollerrel érkezett a Szimpla kertbe. Ugron Zsolnával beszélgettünk.
Kövi Pál a XX. század második felében (a magyar konyhaművészet sötét korszakában) a verőfényes világgasztronómia egyik ünnepelt főszereplője volt, nevét itthon mégis csak kevesen ismerik. Pedig ő a magyar gasztronómia Puskása, Bartókja, Kordája (legyen az Sándor, Zoltán vagy akár Vince). Nevét mégsem viselik utcák, terek, vendéglők, vendéglátós iskolák vagy ételek. Pedig jó lenne tüzetesen megismernünk, mert még holtában is sokat tanulhatunk tőle. Mondjuk arról, hogyan kell világszínvonalú étter
A művészek mindig is szerették a hasukat. Goya lazacsteaket, Magritte almákat festett. Picasso a vallaurisi pékek négyágú kiflijét úgy helyezte az asztalra, mintha az ő megdagadt ujjai volnának. De kocsmát egyikük sem nyitott. Trombitás Tamás valószínűleg az egyetlen Munkácsy-díjas borász a világon. Most meg már vendéglős is.
A népmesékben puliszkát eszik a szegény ember, vagy még azt se. A mese végén viszont lakomával ünnepelnek, hiszen mi mással lehetne megörvendeztetni a vendégeket, mint a szívből kínált étellel? Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó ezt már számtalanszor megtapasztalta.
A legrégibb magyar receptgyűjtemény. Nem nyomtatott könyv, hanem kézirat. Ráadásul csonka: hiányzik a címlapja és további négy levél. Nem is eredeti, hanem másolat. De legalább ketten is lemásolták.
A kérdés már önmagában eretnekség. Még hogy kiválasztani a számtalan remek fogás közül a legjobbat! De hát évente megválasztják a világszépét, az év autóját, a legjobb éttermeket is. Miért ne rangsorolhatnák kedvenc karácsonyi fogásaikat az olvasók?
Gianni Annoni olaszos szenvedéllyel "tanít enni".
Először csokoládémanufaktúrát alapított, majd éttermet nyitott Holy-Moly! néven.
Cserna-Szabó András 1997 óta rendszeresen publikál novellákat, esszéket, gasztronómiai írásokat. A kortárs "gyomorirodalom" egyik legismertebb képviselője. Ha éppen nem járja az országot, akkor a magyar pacalról szóló kulináris kalandregényén dolgozik.
Fél évet töltöttünk Kolozsváron, s közben a város szerelmesei lettünk. Nem mellékesen végigettük a kincses várost - keresztbe-kasul. Most néhány helyet és arcot ajánlunk a Kolozsvárra indulók figyelmébe.
A Magyar Konyha a Kossuth Rádióval közösen indul a balatonfüredi Jókai-bableves főzőversenyen. Május 3-án a Koloska völgyben bográcsban elkészítjük Jókai kedvenc levesét.
Van egy különleges magyar juhfajta, amiről hosszú ideig semmit sem tudtunk. Pontosabban ismét van egy újabb különleges magyar juhfajta, amiről ma már egyre többet tudunk: a gyimesi racka. Első számú szakértőjének sokan Földi Gyulát tartják.
"Manapság egy málé, avagy puliszka elkészítése, így hangzana: végy fél liter vizet, egy kiskanál sóval forrald fel, tégy bele húsz deka kukoricadarát. Öt percig főzd fedő alatt, majd többször megkeverve főzd még tíz percig és kész. Erre édesanyám, kis korunkban legyintett és azt mondta, városi málé."
A legendás 58-as villamosjárat végállomásán, a Tündérszikla alatti völgyben jó dolga van a korcsolyázóknak. Frissen sütött lángos, fánk, palacsinta, szilvás és diós kifli vár mindenkit a melegedőben. Úgy is mondhatnánk: Budapestnek is van hüttéje.
Erdélyben enni kell. A legjobb, ha megadja magát az ember a töltött káposztának, ludaská-sának, igazi nagy falusi traktáknak, ami a kedves vendégnek jár. A háziasszonynak meg az jár, hogy a kedves vendég végigegye mindazt, amivel a háziak kínálják, a gazda saját pálinkájától kezdve a kemencében sült kalácsig.
Pezsgő, particsákók, trombitaszó, éjfélkor adott csókok – a szilveszter éjjelt és az új esztendő kezdetét sokféleképpen ünnepelhetjük, de egy biztos: a világ minden táján léteznek olyan ételek, amelyeket hagyományosan ilyenkor fogyasztanak az emberek.
Az Atacama-sivatag kisvárosában, Vallenar árnyékolókkal védett játszóterén múlatjuk a forró nyári délutánt. Szép lassúcskán. Furcsa érzésem támad, felnézek a könyvemből. Mintha egy film jelenetébe cseppentem volna: egyre több ember bukkan fel egymás után különböző kocsikat húzva, dobozokat tologatva. Aztán az eddig biciklis pályának nézett placcon víz indul meg a játékokból. Hirtelen mindenki fürdőruhában terem, beindulnak a hangfalak, dübörög a "Sube me la radio" című szám, és 5 perc alatt hata
Palya Bea, Petőfi, Dragomán, Schäffer Erzsébet, disznótor, top10 hentes és sok más.
Itt élnek a szomszédban, mégis kevéssé ismerjük szerethető konyhájukat.
Most már egyértelmű, hogy a következő hetekben a hazai vendéglátás egy dologban bízhat.
Az alsóőrsi Fogas Bisztró halerőlevese, illetve a balatonmáriafürdői Port Étterem BalaTorosa a győztes.
Mit ettek idén a séfek és cukrászok, mik voltak 2019-ben a legjobb vagy legemlékezetesebb falatok? Michelin-csillagok, szerviz előtti lángosozás a csapattal, na meg a legjobb péksütemények.
A már november közepén is visszataszítóan túlzó karácsonyi fénnyel butító belvárosból jó érzés volt bemenekülni az étterembe, ami nyugodtságával, visszafogott berendezésével tökéletes ellenpontja a kinti nyüzsgésnek.
Az ősz egyik régóta várt nyitása a régi Inniós csapat új étterme, a Salt volt, amit az Egyetem térnél a Hotel Rumban találunk: míg Sajben Csaba a Toprum kínálatáért felel, Tóth Szilárd és Boldizsár Máté a földszintet vették be. Van benne valami ismerős, valami nosztalgikus, mégis egy aprólékosan megtervezett, rettentő precíz konyhát alakítottak ki, ahol a feszengés és a szigorú, merev fine-dining a kanyarban sincs.
Az, hogy egy régiónak vannak saját ételei, alapanyagai, nem számít újdonságnak - de mi történik akkor, ha még mélyebbre nyúlunk? Mi történik, ha egy városban találkozik a gasztronómia és a food design?
Kerüljük a fogyatékkal élőket, mintha a mozgás-, látás-, hallássérültség, az értelmi fogyatékosság, vagy az autizmus ragályos kórok lennének. A különböző társadalmi csoportokkal szembeni előítéletek, sztereotípiák lebontása, az elfogadás egyik legjobb eszköze az érzékenyítés. Ami piszok nehéz dolog, hiszen ki az, aki mondjuk beül értelmi fogyatékosok közé gyöngyöt fűzni? Persze akadnak ilyenek, de nagyon kevesen.
Mautner Zsófia hónapról hónapra életre kelti Kövi Pál Erdélyi lakoma című kötetének ételeit. A majd negyven évvel ezelőtt íródott receptek szellemiségét és lényegét megtartja, az elkészítés módját és a fogások leírását azonban felfrissíti úgy, hogy azok megállják helyüket a 21. század gasztronómiájában.
Borsos Miklós szobrászművész 1980 szeptemberében egy cikket adott az akkori Magyar Konyhának. A gyermekkor ízeiről ritkán olvashatunk szebb írást.
A puliszka kukoricalisztből készült kásás étel. Mindenütt ismert. Magyarországi alakváltozatai: pujiszka, puiszka, pulicka, pujicka. Csíkban, Háromszéken, Moldvában és Bukovinában málé, a Felső-Tisza menti magyaroknál tokány. Ismert még kukoricagánica, kukoricamálé, ganca, görhe néven is.
A konyhák lelke a múltban keresendő. E nélkül nem érthető jelenük és nem képzelhető el a jövőjük. Ha a kárpátaljai konyhát szeretnénk megismerni, évszázadokra kell visszanéznünk. A bércekről a völgyekbe, hegyi legelőkről falusi portákra, együtt élő népek fazekaiból polgári háztartások hagyományaiba. Kárpátalja gyönyörű tájain izgalmas és tanulságos egy ilyen utazás.
Kövi Pál a XX. század második felében (a magyar konyhaművészet sötét korszakában) a verőfényes világgasztronómia egyik ünnepelt főszereplője volt, nevét itthon mégis csak kevesen ismerik. Pedig ő a magyar gasztronómia Puskása, Bartókja, Kordája (legyen az Sándor, Zoltán vagy akár Vince). Nevét mégsem viselik utcák, terek, vendéglők, vendéglátós iskolák vagy ételek. Pedig jó lenne tüzetesen megismernünk, mert még holtában is sokat tanulhatunk tőle. Mondjuk arról, hogyan kell világszínvonalú étter
A legrégibb magyar receptgyűjtemény. Nem nyomtatott könyv, hanem kézirat. Ráadásul csonka: hiányzik a címlapja és további négy levél. Nem is eredeti, hanem másolat. De legalább ketten is lemásolták.
A kérdés már önmagában eretnekség. Még hogy kiválasztani a számtalan remek fogás közül a legjobbat! De hát évente megválasztják a világszépét, az év autóját, a legjobb éttermeket is. Miért ne rangsorolhatnák kedvenc karácsonyi fogásaikat az olvasók?
Fél évet töltöttünk Kolozsváron, s közben a város szerelmesei lettünk. Nem mellékesen végigettük a kincses várost - keresztbe-kasul. Most néhány helyet és arcot ajánlunk a Kolozsvárra indulók figyelmébe.
A Magyar Konyha a Kossuth Rádióval közösen indul a balatonfüredi Jókai-bableves főzőversenyen. Május 3-án a Koloska völgyben bográcsban elkészítjük Jókai kedvenc levesét.
Van egy különleges magyar juhfajta, amiről hosszú ideig semmit sem tudtunk. Pontosabban ismét van egy újabb különleges magyar juhfajta, amiről ma már egyre többet tudunk: a gyimesi racka. Első számú szakértőjének sokan Földi Gyulát tartják.
"Manapság egy málé, avagy puliszka elkészítése, így hangzana: végy fél liter vizet, egy kiskanál sóval forrald fel, tégy bele húsz deka kukoricadarát. Öt percig főzd fedő alatt, majd többször megkeverve főzd még tíz percig és kész. Erre édesanyám, kis korunkban legyintett és azt mondta, városi málé."
A legendás 58-as villamosjárat végállomásán, a Tündérszikla alatti völgyben jó dolga van a korcsolyázóknak. Frissen sütött lángos, fánk, palacsinta, szilvás és diós kifli vár mindenkit a melegedőben. Úgy is mondhatnánk: Budapestnek is van hüttéje.
Erdélyben enni kell. A legjobb, ha megadja magát az ember a töltött káposztának, ludaská-sának, igazi nagy falusi traktáknak, ami a kedves vendégnek jár. A háziasszonynak meg az jár, hogy a kedves vendég végigegye mindazt, amivel a háziak kínálják, a gazda saját pálinkájától kezdve a kemencében sült kalácsig.
A Michelin Guide felkérésére Tóth Szilárd, a Salt séfje a londoni Frog étterem konyhafőnökével főzött.
Petőfi nem az a haspókfajta. Az életműben hiába keresünk ínycsiklandó ételleírásokat, nagyevők sem találtatnak
Szegény Jókai, rá se ismerne a róla elnevezett bablevesre. „Füstölt malacköröm babbal főzve”, ő ezt szerette. Nem tett abba se zöldséget, se csipetkét, de főként nem csülköt Laborfalvi Róza (az író színésznő felesége), lóbab, sűrű rántás, kocsonyássá főtt disznóláb adta az ízét.
Mindenki másmilyen hamuban sült pogácsát kap a tarisznyájába, és az sem mindegy, hogy mihez kezd vele. Mit jelképeznek a mesékben az ételek, mire tanítanak a mesék az étkezésen keresztül? Boldizsár Ildikó mesekutató és -terapeuta házikójában jártunk Balatonrendesen.
Zenéjük olyan, mint az igazi falusi konyha. Családias és ízes, szerény és virtuóz, benne van az élet minden zamata. A kárpátaljai Pál família. Beszélgetés Pál István „Szalonna” prímással és szüleivel
„...életemben pálinkán kívül soha mást nem főztem” - állítja a göcseji erdész, az őshonos gyümölcsfajták megmentője, aki idén megkapta a Magyar Konyha Termelői díját.
A magyar konyha sokszínűségét nem véletlenül emlegetjük: számtalan ország befolyásolta hazánk gasztronómiáját.
Veres István séffel az erdélyi magyar hagyományos ételekről beszélgettünk.
Elismerő oklevéllel tüntette ki a Magyar Művészeti Akadémia Nyisztor Tinkát, a moldvai magyar közösség kulturális képviselete és a magyar nyelv használatának széleskörű terjesztése és ismertetése érdekében tett példaértékű eredményeiért, fáradhatatlan munkásságáért.
Bár Csapody Balázs, a szemesi Kistücsök tulajdonosa most nyilván megorrol rám, mert déli meg északi partról beszélek, holott a tó körül szerinte csak régiókban szabad gondolkodni. Mégis azt mondom, az ő szűkebb pátriáját, a boglári, szemesi régiót leszámítva a déli part békésen szunyókál, elaludt még az 1980-as években. A füredi–csopaki borvidék pedig dübörög.
„Kívülről törékeny őzgida alkat, belül vaslady”. Az egyik magazin a végzet asszonyának mutatja, épp egy Rolls-Royce-ból száll ki csábosan. A szakácskönyvében, a televíziós műsorokban decens úrilány. Most rollerrel érkezett a Szimpla kertbe. Ugron Zsolnával beszélgettünk.
A művészek mindig is szerették a hasukat. Goya lazacsteaket, Magritte almákat festett. Picasso a vallaurisi pékek négyágú kiflijét úgy helyezte az asztalra, mintha az ő megdagadt ujjai volnának. De kocsmát egyikük sem nyitott. Trombitás Tamás valószínűleg az egyetlen Munkácsy-díjas borász a világon. Most meg már vendéglős is.
A népmesékben puliszkát eszik a szegény ember, vagy még azt se. A mese végén viszont lakomával ünnepelnek, hiszen mi mással lehetne megörvendeztetni a vendégeket, mint a szívből kínált étellel? Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó ezt már számtalanszor megtapasztalta.
Gianni Annoni olaszos szenvedéllyel "tanít enni".
Először csokoládémanufaktúrát alapított, majd éttermet nyitott Holy-Moly! néven.
Cserna-Szabó András 1997 óta rendszeresen publikál novellákat, esszéket, gasztronómiai írásokat. A kortárs "gyomorirodalom" egyik legismertebb képviselője. Ha éppen nem járja az országot, akkor a magyar pacalról szóló kulináris kalandregényén dolgozik.